-Minjun nem! –mondtam. –Menj öltözz fel mindjárt megyek én is.
-Jó. –mondta majd elindult az emeletre. Elmosogattam majd felmentem a szobába. Minjun az ágyon feküdt. De fel volt öltözve. Odamentem a gardróbomhoz majd kivettem egy farmer nadrágot, egy hosszú ujjú felsőt és egy pulcsit. Felöltöztem majd odamentem az ágyhoz megcsókoltam Minjunt.
-Boldog születésnapot édesem! –súgtam a fülébe.
-Köszönöm kicsim. –mondta. Kikelt az ágyból majd lementünk. Felvettük a téli cipőnket majd a kabátunkat és elindultunk otthonról. Egy ideig néma csendben sétáltunk de utána Minjun magyarázni kezdett. Miért is ne az ügynökségről.
-Minjun figyelj! Én ezt a napot úgy képzeltem el, hogy csak mi ketten és kettőnkről beszélgetünk vagy akármiről de nem az ügynökségről. Szeretném ha „normális” hétköznapi pár lennénk csak a mai nap. De ha ez olyan nagy kérés akkor menjünk haza és tervezem a ruhátokat. –mondtam majd megfordultam és elindultam haza.
-SuRi.... Én nem tudtam. –rohant utánam. A kezem után nyúlt és magához húzott.
-Hagy békén. Én csak ennyit kérek. Tudom ez a te napod és nagyon nem kellene semmi beleszólásomnak lenni de igenis van. Örülök, hogy együtt vagyunk de alig van időnk egymásra. Mi volt eddig? Reggel kikeltünk az ágyból, zuhanyoztunk, elmentünk az ügynökséghez itt egész nap alig láttalak téged aztán este haza jössz én már ott várlak meg minden és mit csinálunk? Szexelünk. Ez megy egész nap. Ez nem jó így. Csak a mai nap szeretnék egy normális hétköznapi ember lenni a szerelmemmel. Komolyan ilyen nagy kérés ez? –kérdeztem majd könnyezni kezdtem.
-Sajnálom. –mondta lehajtott fejjel.
-Nem. Neked nem kell sajnálnod semmit. Én rontom el a napodat. Menj nyugodtan a srácokhoz én otthon el leszek magamnak. –mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése