-Hát még szép. –mondta mosolyogva.
-Majd később lesz neked is. Eljön az az idő is mindenki életében. –mondtam. A végére egy kicsit elszomorodtam majd felültem.
-Mi a baj? –kérdezte.
-Semmi. –mondtam.
-De látom rajtad, hogy van valami. –mondta.
-Nincsen semmi. –mondtam.
-Kang Su Ra mondd el mi a baj! –mondta. –Na? Hagy halljam.
-Csak annyi, hogy most így az esküvőről beszéltünk és ha nekem lesz akkor nem lesz mellettem senki. –mondtam.
-Dehogy nem. Én ott várlak majd téged. –mondta.
-De nem úgy.... Hogy tessék? –kérdeztem értetlenül.
-Én ott foglak várni téged az oltárnál. –mondta mosolyogva.
-M-Minjun.... Ez most komoly? Vagy csak álmodom? Tuti, hogy álmodom. –mondtam.
-Nem. Ezt nem álmodod. Komolyan mondtam. Szeretném ha te lennél a feleségem. –mondta majd ő is felült.
-Minjun.... –mondtam.
-Ha megkérlek arra, hogy legyél a feleségem lennél? –kérdezte miközben mélyen a szemembe nézett.
-Minjun.... hogy kérdezhetsz ilyet? Hát persze, hogy igen. Szeretlek és soha többé nem foglak elhagyni és nem is akarlak elveszíteni. –mondtam majd átöleltem.
-Majd ha összeházasodtunk akkor nagyon sokszor teszlek magamévá. –vigyorgott.
-Ennél többször is tudsz a magadévá tenni? –kérdeztem mosolyogva.
-Igen. Ki sem engedlek az ágyból. –vigyorgott majd megcsókolt.
-Ja persze. Nem is bírnál egész nap szexelni. –mondtam.
-Kipróbáljuk? –kérdezte vigyorogva.
-Csak szeretnéd. Nem próbáljuk ki. –mosolyogtam. Ránéztem az órára és még csak fél 12 volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése