Az idő egyre gyorsabban telt. A pocakom egyre gyorsabban nőtt. De ennek ellenére letudtuk az esküvőt. Egy kis cuki laza ruhám volt így nem szorította a pocakomat. 2 hónapja pedig megszületett a várva várt jövevény. Kis lány lett. Minjun nagyon kisfiút akart de a mostani helyzetnek is nagyon örült. Boldogok vagyunk. Amint hazaértünk a kórházból Minjun már a következő babát tervezgette. De ez még egy kicsit később lesz. Most ezzel a kis csöpséggel kell foglalkoznunk. Minjun részéről is és az én részemről is nagyon sok mindent fog megkapni. Minjun szülei nagyon örültek a hírnek, hogy egy gyerek kori barátságból, összeházasodtunk és babánk született. Ugyebár az anyósomat és az apósomat nem hívtuk meg az esküvőre. Tudom ez nagyon nagy bunkóság de Minjun nem akarta. Akkor éppen nagyon összevesztek. Egy ideig nagyon feszült volt a kapcsolatom a kis férjecském szüleivel. Nem kedveltek. Ez érthető. De, hogy most meg született Moonie nagyon jó a kapcsolatom velük. Reménykedem benne, hogy ha anyáék most élnének akkor ők is ugyan olyan boldogok lennének, mint Minjun szülei. Boldogok vagyunk és ez a lényeg!
~The End!~

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése