-Bogyó? –kérdeztem mosolyogva miközben Minjun beállt a zuhany alá.
-Igen. Mert olyan kicsi vagy. Olyan bogyó vagy. –mondta.
-Kösz. –mosolyogtam. Minjun megnyitotta a csapot és természetesen hideg víz jött belőle. Ettől egy kicsit megijedt és a zuhanyzó oldalához simult. Én ezen csak nevetni tudtam.
-Szerinted ez vicces? –kérdezte.
-Igen. –nevettem. Majd Minjun berántott maga mellé. Behúzta a zuhanykabin ajtaját majd a falhoz nyomott.
-Még mindig vicces? –kérdezte.
-Nagyon. –nevettem még mindig. Minjun egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám majd megcsókolt. Mélyen a szemembe nézett én beleharaptam alsó ajkamba majd végighúztam az ujjamat a vizes testén végül a kezem megállt a hasa aljánál.
-Miért nem mész tovább? –kérdezte egy huncut mosollyal kísérve.
-Így gondolod? –kérdeztem vissza majd lejjebb vándorolt a kezem.
-Pontosan. –mondta majd a falhoz nyomott. Hevesen csókolni és simogatni kezdett.
-Minjun.... –kezdtem. –Zuhanyoznunk kell!
-Cssss.... Ne beszélj! Utána meg mennünk kell. –mondtam majd eltolt.
Felült majd magához ölelt. Én a kezemet végighúztam a testén benyúltam a pólója alá és egy gyors mozdulattal levettem róla.
-Nem akarom, hogy elmenj! –mondtam miközben addig toltam amíg fekvő helyzetbe nem került. Majd végigcsókoltam a testét. Minjun megfogta a hálóingemet majd lehúzta rólam.
-Nem hagylak el csak ha te kéred! –mondta majd újra megcsókolt. Én a kezemet végighúztam csupasz, izmos felsőtestén majd kigomboltam a nadrágját. Minjun felállt levette a nadrágját majd a bokszerét is. Most már teljes meztelenséggel állt előttem a 2PM egyik tagja egyben a legeslegjobb gyerek kori barátom. Majd visszatért hozzám. Levette rólam a sportmelltartót végigcsókolta a testemet. A fogaival kezdte lehúzni rólam a fehérneműmet. Majd visszatért az ajkaimhoz. Minjun megfogta férfiasságát és óvatosan belém helyezte. Miután ezzel végzett újra csókolgatni kezdett. Majd megfordultunk és ő került alulra én pedig felülre. Simogatni kezdtem a testét és közben lassan mozogtam. Minjunnak ez nagyon jól esett ezt pedig apró elég hangos nyögésekkel mutatta ki. Elkezdtem csókolgatni, hogy azért ne nagyon nyögjön olyan hangosakat. Majd Minjun elkezdte egy kicsit nyomni. Ekkor már én voltam olyan határon, hogy nagyokat nyögök de visszafojtottam. A nyögések helyett egyszer megharapta Minjun nyakát. Majd az órám jelezni kezdett. Fél 12re állítottam be, hogy keltsen. Már így eltelt az idő? Már másfél órája szeretkeztem Minjunnal. Végül mind a kettőnket egyszerre ért el a gyönyör.
-Ohhh.... –nyögtünk fel egyszerre. Minjun mellém feküdt mert időközben ő került felülre.
-Neked jó volt? Nem fájt? Nem voltam erős? Vagy túl erőszakos? –kérdezgette.
-Minjun nyugi.... Nekem nagyon tökéletes volt. Ne aggódj! –mondtam.
-Örülök neki, hogy jó volt. Olyan sokan mondják,hogy az 1. az nem olyan érzéki. –mondta Minjun.
-Neked ez az 1. volt? –kérdeztem.
-Igen. Neked nem? –kérdezett vissza.
-De nekem is az volt. –mondtam.
-Örülök, hogy én lehettem az az ember aki elvette a szüzességedet. –mosolygott majd magához ölelt.
-Okés. –mosolyogtam. –Jössz zuhanyozni?
-Menjünk. –mondta majd megcsörrent a telefonja.
-Vedd fel nyugodtan. Nem baj! –mondtam. Majd felvette én addig bepakoltam a fürdőszobába. Bevittem a saját és a Minjun ruháit. Bevittem a törölközőmet és egy másik törölközőt Minjunnak.
-Jaj köszönöm, hogy behoztad a ruháimat. –mondta.
-Ki volt az? –kérdeztem.
-Csak Wooyoung. Próbálni kellene de én nem vagyok ott. Nincsen kedved bekísérni? –kérdezte.
-Bekísérhetlek ha gondolod. –mondtam.
-Héé... De te vagy az új Stylist. Még jó, hogy velem jössz! –mosolygott.
-Én azt hittem, hogy ezt csak úgy mondtad és, hogy nem gondoltad komolyan. –mondtam.
-Olyannak ismersz, hogy nem gondolom komolyan azt amit mondok? –kérdezte.
-Nem.... –mondtam.
-Akkor zuhanyozzunk, aztán reggelizzél valamit és menjünk be az ügynökséghez. –mondta majd odajött hozzám magához húzott és megcsókolt.
-Szeretlek Minjun. –mondtam.
-Szeretlek te kis bogyó! –mondta.
Oh Istenem.... Hülye, hülye, hülye, hülye SuRi vagy! Minek kellett visszacsókolnod Minjunt? Most azt hiszi, hogy szereted! De nem szeretem. Vagy de? Nem tudom mit érzek. Minjun már összekavart. Még az érzelmeimet sem tudom irányítani. Én olyan hülye vagyok! Elmentem zuhanyozni majd lementem anyáékhoz beszélgetni. Én Floridáról kérdeztem de ők csak Minjunról. Hajnali 2ig beszélgettünk majd felmentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Reggel 10 órakor egy kicsit megébredtem. Arra, hogy valaki betakar és befekszik mellém. Nem tudom ki volt az de megfordultam, hozzábújtam és átöleltem. Erre ő még jobban magához húzott.
-Szeretlek! Miért nem látod be? –kérdezte halkan. Gondolom azt hitte, hogy nem hallom. De hallottam.
-Szeretlek! –dünnyögtem majd felkeltem.
-Oh.... SuRi szeretlek! –mondta.
-Én is szeretlek! –mondtam. A kezemet a mellkasára tettem majd egy kicsit feljebb csúsztam és megcsókoltam. Erre ő a kezét a fenekemre tette majd magára húzott. Így ő alul volt és feküdt én pedig felül voltam és rajta ültem. Majd odahúzott magához és megcsókolt.
-Kívánlak! –zihálta és hevesebben csókolt. Majd megsimogatta a combomat és egyre feljebb tévedt a keze majd benyúlt a hálóingem alá. Le akarta venni rólam de én megfogtam a kezét.
-Minjun várj! Én nem vagyok rá kész! –mondtam majd elhúztam a számat.
-Hát.... az előbb nem úgy tűnt mintha nem lennél kész. De megértelek. –mosolygott majd le akart tolni magáról.
-Várj! –mondtam.
-Mi az? –kérdezte.
-Én is akarlak! De nem tudom, hogy készen vagyok-e. –mondtam.
-Nem baj! Én tudok várni. –mondta mosolyogva majd megcsókolt.
-Jól van! Örülök, hogy itthon vagytok. De Minjun és én fent leszünk a szobában. –mondtam.
-Aztán nem rosszalkodni. –mondta apa mosolyogva.
-Tudom apa mire gondolsz.... de ne is gondolj rá.... –mondtam mosolyogva.
-Jól van kincsem! –mondta apa. Majd Minjunnal felmentem a szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót és lefeküdtem az ágyra. Minjun leült az ágy melletti kanapéra.
-Még mindig nagyon aranyosak a szüleid! –mondta.
-Kösz. Csak annyira utálom őket mert már vagy más fél éve azzal piszkálnak, hogy keressek pasit. –mondtam.
-Hallottam, hogy annak idején anyud azt akarta, hogy mi egy párt alkossunk. –mondta.
-Igen ezt is akarta. –mondtam.
-Vajon most is akarná? –kérdezte.
-Mire gondolsz? –kérdeztem.
-Arra, hogy.... mi ketten.... lehetnénk.... egy pár. –bökte ki.
-Már, mint, hogy együtt járunk meg ilyenek? –kérdeztem.
-Igen. –mondta.
-Figyelj nagyon aranyos vagy de én nem vagyok kész egy komoly kapcsolatra. –mondtam.
-Akkor mi volt az a csók a táncterembe meg amikor megérkeztünk? –kérdezte.
-Minjun az nem olyan csók volt.... –mondtam lesütött szemekkel.
-Akkor milyen volt? –kérdezte.
-Minjun fáradt vagyok. Menj te is haza. –mondtam.
-Jó. –mondta majd kiment a szobámból.
-SuRi.... Várj meg! –kiabált utánam Minjun.
-Mi az? –kérdeztem majd megfordultam és Minjun nekem jött. A folyóson elestünk. Egy kicsit fájt mert elestem és még Minjun is a mellkasomra esett.
-Fájt? –kérdezte.
-Egy kicsit. –mondtam. Minjun felállt és engem is felsegített. –Micsoda úri ember!
-Bizony, bizony! –mondta vigyorogva.
-Mit is akartál mondani? –kérdeztem.
-Haza kísérhetlek? –kérdezte.
-Öm.... Hát.... Igen. –mondtam. Majd elindultunk. Minjun haza kísért.
-Milyen szép házatok van! –jegyezte meg.
-Oh.... köszi. –mondtam majd kinyitottam az ajtót. Megfordultam és Minjun megint megcsókolt. Bementünk a házba majd becsuktuk az ajtót. Minjun levette a kabátomat.
-Sziasztok! –szólalt meg egy mély férfi hang. Fenéztem majd láttam, hogy anya és apa ott ülnek a bőr kanapén.
-Szuper.... –motyogtam.
-Jó napot! –mondta Minjun.
-Sziasztok! Mikor jöttek? Nem is hívtatok! –mondtam.
-Más fél órája érkeztünk meg. Meglepésnek szántuk. –mondta anya.
-Ohh.... Nagyon meglepődtem. –mosolyogtam majd Minjunra néztem.
-Ki ez a fiatal ember ott melletted? –kérdezte apa.
-Hát... Ő? –mutattam Minjunra.
-Van másik fiatal ember melletted? –kérdezte apa.
-Öm.... Nincs. –mondtam. –Gyere! Üljünk le.
-Na ki ő? –kérdezte anya.
-Ő Kim Minjun. Vagyis Kim Junsu a gyerek kori barátom Daeguból. –magyaráztam.
-Kimi? –kérdezte anya.
-Igen asszonyom én vagyok az. –mosolygott.
-Ti mit csináltok? –kérdezte egy ismeretlen csaj hang.
-Semmit. –mondta Minjun.
-Aha azt látom. Ő meg kicsoda? Új takarító? –kérdezte.
-Nem ő az új 2PM Stylist. –mondta Minjun. Én csak kikerekedett szemekkel néztem rá.
-Jaa.... igen.... tényleg.... el is felejtettem, hogy neked az a hobbid, hogy a 2PM Stylistokat csókolgatod majd ágyba viszed és kirúgod őket. –mondta.
-Suzy hagyjál már! Sem Sytlisttal sem akármilyen dolgozóval nem feküdtem le egyszer sem. –mondta Minjun egy kicsit idegesen.
-Minjun nyugodj meg! Kérlek! –mondtam majd a kezemet a mellkasára tettem.
-Milyen aranyosak lennétek együtt. Csak kár, hogy nem illetek össze! –mondta Suzy.
-Jaj Suzy! Hagyj már minket! Menj a saját dolgodra! Biztosan van más aki vevő az ilyen kényeskedésedre meg a szekálásaidra! –mondtam.
-Te ne dumálj nekem! Ki vagy te? Mit képzelsz magadról? Tudod te kivel beszélsz? Nem vagy jobb egy takarítónál. –mondta. Nekem itt betelt a pohár. Nem érdekel ki ő megmondom én neki a magamét. Odamentem hozzá és elé álltam.
-Kang Su Ra vagyok! Én mit képzelek magamról? Ezt én is kérdezhetném. Tudom ki vagy! Nem egyszer voltam a Stylistod. Akkor tetszett minden amit én adtam rád most meg már nem vagyok még egy takarítónál sem jobb. Ha tényleg így gondolnád akkor nem is szólnál hozzám. Amúgy meg csak féltékeny vagy, hogy Minjun engem csókolt meg és nem téged! Látom rajtad mennyire féltékeny vagy. –mondtam majd elmentem mellette.
-Te nem lehetsz Kang Su Ra. 1 hete még Amerikában voltál. –mondta.
-De az vagyok. Beyonceval akkor fejeztük be a munkánkat és aznap amikor találkoztunk akkor mentem a repülő gépemhez. De most mennem kell. Nekem van jobb dolgom is, mint veled beszélgetni vagy veszekedni vagy mit tudom én mit csinálunk! –mondtam.
-De nem mész el! –mondta Suzy.
-Dehogy nem. Szia! –mondtam majd kimentem a táncteremből.
-Hát jó. –mondta Minjun volt majd elráncigált valahova. Végül kiderült, hogy a táncteremhez. Azt akarta, hogy megnézzem az egyik próbájukat. Végül leültem és néztem a srácokat. Nagyon ügyesek voltak és egy zene és koreográfiája nagyon tetszett. Az All Day I Think Of You szám nagyon tetszett. Majd mindenki elindult haza kivéve Minjunt és engem.
-Na milyen volt? –lépett oda hozzám.
-Nagyon tetszett, nagyon ügyesek vagytok. Ja meg az All Day I Think Of You számnak a refrénjén a tánc ajaj.... Nagyon jók vagytok!! –mondtam mosolyogva.
-Megtanítsam? –kérdezte.
-Nem vagyok valami jó táncos. –mondtam.
-Nem kell ehhez olyan sok tánc tudás. –mondta.
-Na jó. Legyen mutasd a lépéseket! –mondtam. Majd Minjun mutatta a lépéseket. Nem is tűntek olyan nehéznek. Amikor én csináltam Minjun mindig talált valami rosszat a táncomban. Így mögém állt és úgy segített. Majd megmutatta a refrén másik részét. Én azt már nem vállaltam be így csak néztem. A szemem folyton Minjun fenekére tévedt. Ugyan olyan jó feneke volt, mint a gimibe. Mivel bőr nadrágba volt az még jobban kiadta formás fenekét. Majd újra elakarta táncolni. Odamentem hozzá. Minjun mögém állt és úgy táncoltuk el. Csak egyszer elrontottam valamit de ahelyett, hogy kijavította volna puszilgatni kezdte a nyakamat. Én megfordultam, hogy leállítsam erre fel megcsókolt. Nem tudtam ellenállni. Olyan jó illata volt és olyan tökéletes pasi lett belőle 7 év alatt.
-Ohh.... SuRi olyan gyönyörű lettél az elmúlt 7 év alatt. –zihálta Minjun.
-Te se lettél valami csúnya pasi. –mondtam majd Minjun újra megcsókolt.
-Jó. –mondtam majd a srácok el is mentek. Majd elintéztem a dolgokat és hajnali 4kor bezártam. Olyan fáradt voltam. Fogtam egy taxit beültem és haza vitt. Nagy nehéz felvonszoltam magam a szobába majd be a fürdőszobába és be a zuhany alá. Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Olyan gyorsan elaludtam. Nagyon fáradt voltam. Fél 5kor végre ágyban voltam. Reggel 7kor arra keltem fel, hogy csörög a telefonom. Lusta voltam megfordulni az egész testemmel így csak a kezemmel tapogattam ki a telefonomat. Közben leütöttem az órát. Megfordultam és felvettem.
-Ki az? –kérdeztem kómásan.
-Szia SuRi én vagyok az Minjun. Csak arra gondoltam, hogy nem-e lenne kedved megnézni az egyik próbánkat. Ha van akkor hívj fel! Aztán megyek érted. –mondta.
-Okés. Apa cégénél leszek megnézem, hogy mi lesz a mai programja aztán eldöntöm. –mondtam.
-Oké! Szia! –mondta. Kinyomtam a telefonomat és még aludtam 2 órát. Felkeltem, megmostam az arcomat majd felöltöztem. A ruhám fekete és pántos volt fekete platformos cipővel vettem fel. Lementem megittam a reggeli kávémat majd bementem a céghez. Megnéztem a programot és apának pont a JYPnél van tárgyalása. Felhívtam Minjunt aztán lementem és megvártam a bejáratnál. Megértekezett és elkísért a JYPhez. Ő elment próbálni én meg bementem a tárgyaló terembe. Azt hittem, hogy nehezebb lesz beszélnem a dolgokról. De elég könnyű volt. Majd vége lett. A teremből én mentem ki utoljára. Amint kiléptem az ajtón valaki megfogta a kezemet.
-Eljössz az egyik koncertünkre? –kérdezte Minjun.
-Ohh Minjun nem tudom.... Attól függ, hogy anyáék mikor érnek haza. –mondtam.
-Ti amúgy kik vagytok? –kérdeztem.
-Én, mint már tudod Kim Minjun vagyok. Ő Nichkhun Buck Horvejkul, ő Ok Taecyeon, ő Jang Wooyoung, ő Lee Junho és ő Hwang Chansung. Mi 6an vagyunk a 2PM. –mondta Minjun miközben mindenkire mutatott.
-Oh.... nagyon örülök srácok. Én Kang Su Ra vagyok és SuRinak hívjatok és ne Kangienak. –mosolyogtam.
-Hát nem aranyos? –kérdezte Minjun majd újra magához ölelt.
-Kimi maradj csendben. –mondtam mosolyogva.
-Tied ez az Étterem? –kérdezte Junho.
-Nem ez az édesanyámé. Csak ő és apa kiruccantak Floridába. –mondtam.
-Szóval anyud Étterem igazgató nő. Apud? –kérdezte Minjun.
-Apu.... Apu az Cég igazgató. –mondtam.
-Na és te? –kérdezte Taecyeon.
-Én Stylist vagyok. Ázsiában nem vagyok valami nagyon ismert inkább Amerikában és Európában. –mondtam.
-Hmm.... az jó. Kikkel dolgoztál már? –kérdezte Wooyoung.
-Beyonce, Rihanna, Nicki Minaj, Will I.Am. Meg Jay Jaebummal is dolgoztam és most is dolgozok vele nagyon sokat. –mondtam.
-Jay Park? –kérdezte Chansung.
-Igen. Miért? –kérdeztem.
-Azért mert ex. 2PM tag. –mondta Nichkhun.
-Jaaa.... értem. Nekem egyáltalán nem mesélt a 2PMről. –mondtam.
-Kár, hogy el kellett mennie. –mondta Junho.
-Figyeljetek srácok! –mondtam.
-Mi az? –kérdezte Wooyoung.
-Ti maradhattok ha gondoljátok de nekem most mennem kell és elintézni pár dolgot az étteremmel kapcsolatban. –mondtam.
-Jó akkor mi megyünk is! –mondta Chansung.
-Elnézést! Jól hallottam, hogy önnek a neve Kang Su Ra? –kérdezte Minjun.
-Igen. Miért is kérdezi? –kérdeztem vissza.
-Csak mert volt egy gyerek kori barátom akit szintén így hívtak és egy szó nélkül eltűnt. –mondta.
-Mikor tűnt el? –kérdeztem.
-7 éve nem láttam. –mondta.
-Nekem is volt egy gyerek kori barátom akit 7 éve hagytam Daeguban és elmentem egy szó nélkül mert nem akartam nehezen búcsúzkodni. –mondtam.
-Fiú volt vagy lány? Mi volt a neve? –kérdezgetett.
-Ne faggasd már a hölgyet. –mondta az egyik.
-Oh.. Nincsen semmi baj! Csak kíváncsi. Hát.... Akkor Kim Junsu volt de úgy hallottam, hogy valamiért nevet változtatott így tényleg nem tudom mi van vele. –magyaráztam.
-Én Kim Junsu vagyok de nevet változtattam Kim Minjunra. Ott hagytam Daegut és 1988. január 15-én születtem. –mondta.
-Ismerős neked az, hogy Kimi? –kérdeztem.
-Igen. Ez volt régen a becenevem amir Kangie adott. –mondta. Amikor meghallottam azt a szót, hogy Kangie akkor kikerekedett a szemem.
-Kangie? Ismerős ez a becenév. Nekem ez volt és Kimi adta nekem. –mondtam.
-Héé.... Nem az van, hogy Minjun te vagy Kimi, kisasszony ön meg Kangie? –kérdezte az egyik.
-Hm... Lehet. –mosolyogtam.
-Mikor születtél? –kérdezte Minjun. –Akit én ismerek Kangie az 1988. július 14-én született és szintén Daeguban.
-Hát... 1988. július 14, Daegu. –mosolyogtam.
-Jóó.... tuti hogy te vagy az! –mosolygott Minjun majd felállt és szorosan magához ölelt.
-Ohh.... Már ilyen sokan elmentek? –tettem fel a kérdést.
-Látod. –mondta az egyik.
-Remélem ízlett az fogás! Elnézést, hogy pezsgőt kaptak és nem bort amit kértek de egy kis gubanc volt a konyhán így a pezsgőt nem kell kifizetni. Parancsoljanak itt van a bor. Remélem ez is ízleni fog önöknek. –mondtam majd letettem az asztalra az üveget.
Reggel bementem apa cégéhez elintéztem mindent majd kimentem és beültem a fehér Mercedes kocsiba ami engem várt. A személyi sofőr először haza vitt, átöltöztem és megfogtam az éttermes papírokat. Majd visszaültem a kocsiba. A ruhám az egy szürke volt és egy szürke platformos cipő. Oda is értünk az étteremhez kiszálltam a kocsiból és bementem. Mindenki meglepetten nézett rám, hogy anya helyett én mentem be. Eleinte még alig voltak vendégek. Azt hittem, hogy az egész nap ilyen lesz. De nem.... Este 8 körül már majdnem telt ház volt. Csak 2 asztal volt üres a 12es és a 6os. Odamentem és megnéztem, hogy kik foglalják azokat az asztalokat. A 12es asztalt nem foglalta még le senki csak a 6os. Azt Kim Minjun névre foglalták. Olyan ismerős ez a név. Hasonlít a Kim Junsu névre. Miközben néztem a foglalásokat valaki elém állt.
-Üdvözlöm! Miben segíthetek? –kérdeztem udvariasan.
-Szép estét! Kim Minjun vagyok és az én nevemre lett foglalva egy asztal. Melyik lenne az? –kérdezte a fiatal ember. Minjun.... Ő olyan ismerős nekem, az arcra meg mindene.
-Az ön asztala a 6os. Kérem kövessenek! –mondtam majd a mögötte álló 5 srácra pillantottam. –Parancsoljanak! Itt van néhány étlap válasszanak a legjobb fogásaink közül!
-Köszönjük szépen! –mondta Minjun.
-Nagyon szívesen! –mondtam.
-Kang Su Ra asszonyom! –mondta az egyik pincér.
-Ezt az asszonyomat majd megbeszéljük! Mi a probléma? –kérdeztem.
-Elfogyott a bor és szinte mindenki azt kér! –mondta.
-Vigyenek nekik pezsgőt és mondják, hogy a ház ajándéka! –mondtam.
-Jó. –mondták a felszolgálók.
-Én most elmegyek a legközelebbi boltba és veszek bort. –mondtam majd elindultam. Fogtam egy taxit, beültem és siettünk a legközelebbi boltba. Bementem, odamentem a pénztárhoz és kértem 6 karton bort. Az eladók segítettek bepakolni a taxiba. Kifizettem majd beültem a taxiba és visszamentem az étteremhez. Jött 6 segéd akik bevitték a kartonokat. Kibontottam és személyesen vittem ki az asztalokhoz. Majd odaértem a 6os asztalhoz.
-Tűnj el! Látni sem bírlak! –mondtam idegesen.
-Mi? Mi a baj van? –kérdezte Minjun.
-Tudod te jól miről beszélek! De mindegy. Menj fuss vissza a kis csajodhoz akivel mostanában úgyis olyan jól el vagy! –mondtam bunkón.
-Miről beszélsz? –kérdezte értetlenül majd megfogta a kezemet.
-Hagyj békén! –mondtam majd kihúztam a kezemet a kezéből.
-Kérlek magyarázd el! –mondta.
-Tűnj el! –emeltem fel a hangomat.
-De SuRi.... –kezdte majd bementem a szobába és becsaptam az ajtót.
De kezdjük a legelején. Én Kang Su Ra vagyok de a barátaim és a szüleim csak SuRinak hívnak. 1988. július 14-én születtem Daeguban. Egy nagyon jó és megbízható barátom volt itt. A neve Kim Junsu és 1988. január 15-én született szintén Daeguban. Nagyon kicsi korom óta ismerem mert a szüleink nagyon jó barátok. Együtt jártunk általános suliba és gimibe. Nagyon megbíztam benne és mindent elmondtunk egymásnak. Majd gyorsan eltelt az idő és már le is érettségiztem. De el kellett költöznünk. Anya és apa csak Szöulban találtak munkát. Így odaköltöztünk. Nem akartam nehéz elbúcsúzni Junsutól így egy szó nélkül elmentünk. 7 évvel később.... Anya egy Étteremnek az igazgató nője vagy is tulajdonosa. Én Stylist vagyok. Apa pedig egy Cég igazgatója. Az egész család fontos szerepet játszott a dél-koreaiak életében. A szüleimmel nagyon jó kapcsolatunk van egyszer sem veszekedtünk. Anya nagyon sokszor mondta, hogy ha már annyira jó barátok vagyunk Junsuval miért nem jövünk össze? Én erre csak annyit mondtam, hogy „Anya már 7 éve nem találkoztunk és nem is beszéltünk egymással. Azt se tudom mi van vele!”. Nem tudom miért akarják ennyire, hogy legyen egy pasim. De egyszer csak anyáék kiruccantak Floridába. 2 hónapra így minden az én nyakamba került.
