-Igen. Miért is kérdezi? –kérdeztem vissza.
-Csak mert volt egy gyerek kori barátom akit szintén így hívtak és egy szó nélkül eltűnt. –mondta.
-Mikor tűnt el? –kérdeztem.
-7 éve nem láttam. –mondta.
-Nekem is volt egy gyerek kori barátom akit 7 éve hagytam Daeguban és elmentem egy szó nélkül mert nem akartam nehezen búcsúzkodni. –mondtam.
-Fiú volt vagy lány? Mi volt a neve? –kérdezgetett.
-Ne faggasd már a hölgyet. –mondta az egyik.
-Oh.. Nincsen semmi baj! Csak kíváncsi. Hát.... Akkor Kim Junsu volt de úgy hallottam, hogy valamiért nevet változtatott így tényleg nem tudom mi van vele. –magyaráztam.
-Én Kim Junsu vagyok de nevet változtattam Kim Minjunra. Ott hagytam Daegut és 1988. január 15-én születtem. –mondta.
-Ismerős neked az, hogy Kimi? –kérdeztem.
-Igen. Ez volt régen a becenevem amir Kangie adott. –mondta. Amikor meghallottam azt a szót, hogy Kangie akkor kikerekedett a szemem.
-Kangie? Ismerős ez a becenév. Nekem ez volt és Kimi adta nekem. –mondtam.
-Héé.... Nem az van, hogy Minjun te vagy Kimi, kisasszony ön meg Kangie? –kérdezte az egyik.
-Hm... Lehet. –mosolyogtam.
-Mikor születtél? –kérdezte Minjun. –Akit én ismerek Kangie az 1988. július 14-én született és szintén Daeguban.
-Hát... 1988. július 14, Daegu. –mosolyogtam.
-Jóó.... tuti hogy te vagy az! –mosolygott Minjun majd felállt és szorosan magához ölelt.
-Ohh.... Már ilyen sokan elmentek? –tettem fel a kérdést.
-Látod. –mondta az egyik.
-Remélem ízlett az fogás! Elnézést, hogy pezsgőt kaptak és nem bort amit kértek de egy kis gubanc volt a konyhán így a pezsgőt nem kell kifizetni. Parancsoljanak itt van a bor. Remélem ez is ízleni fog önöknek. –mondtam majd letettem az asztalra az üveget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése