-Aztán nem rosszalkodni. –mondta apa mosolyogva.
-Tudom apa mire gondolsz.... de ne is gondolj rá.... –mondtam mosolyogva.
-Jól van kincsem! –mondta apa. Majd Minjunnal felmentem a szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót és lefeküdtem az ágyra. Minjun leült az ágy melletti kanapéra.
-Még mindig nagyon aranyosak a szüleid! –mondta.
-Kösz. Csak annyira utálom őket mert már vagy más fél éve azzal piszkálnak, hogy keressek pasit. –mondtam.
-Hallottam, hogy annak idején anyud azt akarta, hogy mi egy párt alkossunk. –mondta.
-Igen ezt is akarta. –mondtam.
-Vajon most is akarná? –kérdezte.
-Mire gondolsz? –kérdeztem.
-Arra, hogy.... mi ketten.... lehetnénk.... egy pár. –bökte ki.
-Már, mint, hogy együtt járunk meg ilyenek? –kérdeztem.
-Igen. –mondta.
-Figyelj nagyon aranyos vagy de én nem vagyok kész egy komoly kapcsolatra. –mondtam.
-Akkor mi volt az a csók a táncterembe meg amikor megérkeztünk? –kérdezte.
-Minjun az nem olyan csók volt.... –mondtam lesütött szemekkel.
-Akkor milyen volt? –kérdezte.
-Minjun fáradt vagyok. Menj te is haza. –mondtam.
-Jó. –mondta majd kiment a szobámból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése