-Már ma elmész? –kérdezte.
-Igen! Minjunt holnap tuti kiengedik és megkeresne engem. Nem akarok vele találkozni mert ugyanígy itt tartana, mint te. Most menj pihenned kell! Nem akarom, hogy úgy végezd, mint Minjun. –mondtam.
-Áruld el hova mész? –kérdezte.
-A szülő városomba. Haza megyek! –mondtam.
-Telefonon kérlek beszéljünk és amint megérkezel hívj fel! Csak így engedlek el. –mondta.
-Jó majd felhívlak és ha telefonon nem érlek el akkor majd írok egy üzenetet. Amikor lesz időm hívlak. –mondtam.
-Jó. –mondta majd átölelt és elment. Én egyből megfogtam a bőröndjeimet és beültem a kocsi. A sofőr elvitt a reptérre kiszálltam és elvittem a csomagjaimat. Leadtam és felszálltam a repülőre. Az út nem volt valami hosszú csak fél óra. De nagyon unatkoztam. A telefonomon nézegettem képeket amit csináltunk Minjunnal meg a srácokkal a táncterembe vagy csak úgy amikor egoistázni volt kedvünk. Volt egy kép amin csak Minjun, Taecyeon és én voltam rajta. Ennél a képnél el kezdtem sírni. Aztán kikapcsoltam a telefonomat és leszálltam a repülőről. Elindultam felvenni a csomagjaimat. Miután felvettem elindultam a régi házunkhoz persze taxival. Amikor odaértem azt hittem, hogy a sofőr rossz helyre hozott. De nem anyáék mindent felújítottak. Mintha tudták volna, hogy így lesz minden. Bementem majd kipakoltam az összes cuccomat. Miután kipakoltam lementem és elkezdtem csinálni valami ennivalót. Aztán megette és elmentem zuhanyozni. Bebújtam az ágyba és hamar el is aludtam.
-Sajnálom! Nem akartalak.... –mondtam majd a mondandóm közepén Minjun megcsókolt.
-Szeretlek! Nem akartam, hogy ez legyen. –mondta majd megérkeztünk a kórházba. Minjunt kivették a hordággyal együtt aztán én is kiszálltam és besiettünk a kórházba. Megvizsgálták nekem pedig kint kellett maradnom. Amíg kint voltam anya felhívott, hogy hazaértek. 1 órát kellett várnom ahhoz, hogy Minjunt megvizsgálják. Még 1 órát pedig az eredményekre. Először Taecyeont hívtam fel, hogy minden rendben van aztán pedig az igazgatót. Szegény Minjun! Majd jól leszidják a srácok is meg az igazgató is amiért nem aludt eleget. Bementem hozzá csak akkor aludt. Én gondolkodtam és arra jutottam, hogy 1-2 hónapra vagy több időre haza utazok Daeguba. Kell egy kis idő gondolkodni. Minjun és Taecyeon nagyon összezavartak. Mindketten rohadt helyes pasik de nem szerethetek egyszerre kettőt. Inkább egyet se szeretek. A recepcióról kértem egy tollat meg egy papírt és ráírtam, hogy „Minjun! El kell utaznom. Nem akarom, hogy keresni kezdj! Kérlek a rajongóiddal és a bandával foglalkozz! Remélem el tudsz felejteni. Amit pedig Taecyeonnal kapcsolatban mondtam.... Tényleg nem csak barátként tekintek rá. Segíts neki elfejteni engem. Ha visszajövök ami nem biztos akkor úgy szeretnék újra együtt dolgozni veletek, hogy csak barátok vagyunk és semmit több. A szakításunkat pedig sajnálom. Nem szerettelek volna megbántani. Szeretlek! SuRi.”. A végét már úgy írtam meg, hogy záporoztak a könnyeim. Odavittem az egyik nővérnek, hogy ha beviszik Minjun reggelijét adják oda neki ezt a levelet. Nagyon aranyos volt mert elvette és azt mondta odaadják majd neki. Én megköszöntem bementem Minjunhoz. Odamentem az ágyához megsimogattam az arcát és nyomtam egy hosszú csókot ajkaira majd kimentem aztán hazaindultam. Anyáéknak elmondtam mindent. Próbáltak volna Szöulban tartani de én ragaszkodtam Daeguhoz. Aztán pedig hagytak pakolni. Elmentem lezuhanyozni. Kijöttem a fürdőből hallottam, hogy valaki csenget majd Taecyeon ront be a szobámba.
-Kérlek ne! –mondta majd odajött hozzám.
-Taecyeon! –mondtam.
-Ne menj el! Maradj itt velem! –kérlelt.
-Nem lehet. Ha itt maradok veled Minjunnak okozok fájdalmat. Azt pedig nem akarom. De ha Minjunnal leszek akkor téged bántalak meg és okozok fájdalmat. Ezt sem akarom. Inkább elmegyek és okozok kettőtöknek és magamnak is fájdalmat. Ez így jobb. Mindenki szenved. –mondtam.
-De én szeretlek! –mondtam majd megcsókolt.
-Én is szeretlek Taecyeon. De Minjunt is! Sajnálom el kell mennem. Mindenkinek így lesz a legjobb. Most pedig hagy magamra. Szeretnék készülődni mert nem soká indul a repülőm. –mondtam.
-SuRi miért sírsz? –kérdezte Taecyeon majd megfogta a kezem.
-Ez hosszú. –mondtam.
-Nem baj. –mondta majd leült mellém.
-Minjun és én ugyebár kicsi korunk óta ismerjük egymást és most vagyis nem most hanem már 1 éve együtt vagyunk. Titokban. 2-3 hónapja egyre jobb kapcsolatom van veled és többet hülyülök veled. Minjun és én viszont nagyon eltávolodtunk egymástól. Tegnap este mielőtt felhívtalak összevesztünk és szakítottunk. Téged is beleakart vonni de megmondtam neki, hogy ne mert te csak törődsz velem. Ezen is összevesztünk, hogy én megcsalom őt veled meg ilyenek. –mondtam el az igazságot.
-Engem is bele akart rángatni? –kérdezte.
-Igen. De nem hagytam. –mondtam.
-De mondhatott vagy mondhattál olyat ami miatt szakítottatok. –mondta. Én elnéztem. –És ahogy látom rajtad te mondtad. Mit mondtál neki?
-Hogy rád nem csak barátként tekintek. –mondtam lehajtott fejjel.
-Ez most komoly? –kérdezte.
-Igen. Az elmúlt 2-3 hónapban olyan sokat törődtél velem. Mindig láttad rajtam, hogy van valami baj. Akkor odajöttél és olyan megértő voltál és vagy velem meg mindig segítesz ha tudsz. –mondtam majd Wooyoung és Junho berohannak a táncterembe mögöttük a mentősökkel. Megvizsgálták Minjunt és feltették a hordágyra.
-Mi baja van? –kérdezte az igazgató. Mert időközben Nichkhun és Chansung ideértek vele.
-Be kell vinnünk ahhoz, hogy megtudjuk. –mondta az egyik mentős.
-Mehetek vele? –kérdeztem miközben az igazgató felé fordultam.
-A ruhák elő vannak készítve? –kérdezte.
-Igen már tegnap elő készítettem. –mondtam.
-Akkor menjen és hívjon fel amint megtudja a vizsgálati eredményeket! –mondta.
-Igen is! Köszönöm. –mondtam majd mélyen meghajoltam. Taecyeon odajött hozzám és átölelt.
-Vigyázz magadra és Minjunra is! –súgta a fülembe.
-Jó vigyázok! –mondtam majd lesiettem a lépcsőn és a mentőhöz rohantam. Sikeresen nem estem el a cipőmbe. Azért egy platformos cipőbe kellemes érzés futni. Miután odaértem beszálltam a mentőbe. Leültem Minjun hordágya mellett lévő székre megfogtam a kezét és a fejemet pedig az összekulcsolt kezünkön pihentettem.
-Minden rendben hátul? –kérdezte az egyik mentős.
-Igen. –mondtam.
-Ha bármi történik szóljon. –mondta. Én egy kicsit megemelkedtem majd odahajoltam Minjun ajkához hosszan megcsókoltam majd egyszer csak azt érzem, hogy megszorítja a kezem.
-Minjun. –mondtam.
-Cssss.... –mondta majd az ujját az ajkamra tette.
Este elaludtam és abban reménykedtem, hogy ez csak egy rossz álom. De reggel felkeltem Minjun nem feküdt mellettem. Egyből tudtam, hogy nem egy rossz álom volt hanem a valóság. Visszafordítani pedig nem lehet. Elkezdtem készülődni. Lementem megreggeliztem aztán elindultam anyám éttermébe leellenőriztem mindent. Aztán mentem apám vállalatához. Itt is mindent leellenőriztem aztán elindultam a JYPhez. Útközben zenét hallgattam. Csak úgy találomra beleválasztottam egy zenébe. Miért is ne 2PM A.D.T.O.Y. száma volt. Aztán a következő 2NE1 Lonely. Odaértem majd felmentem a lépcsőn és meghallottam, hogy a srácok próbálnak. A tánctermek felé vettem az irányt. Az ajtó előtt megálltam vettem egy mély levegőt mosolyt biggyesztettem az arcomra majd bekopogtam.
-Sziasztok! –mondtam majd beljebb léptem. Taecyeon a megszokott módon odajött hozzám és átölelt. Most egy kicsit szorosabb volt az ölelése. Olyan más, mint eddig.
-Miért akarsz velem beszélni? –suttogta fülembe.
-Majd ha végeztetek várj meg engem és elmondom. –suttogtam miközben végig Minjunt néztem. Odajöttek a többiek is kivéve Minjun. Ő a tükörnél próbálgatott egy tánclépést.
-Szia! –mondták a srácok amikor odaértek hozzám. Én leültem a kanapéra. Beszéltem a ruhákról a srácoknak, hogy milyeneket gondoltam ki a fellépésre. Miközben beszélgettünk Minjun egyszer csak összeesett.
-Minjun! –kiáltottam fel majd kétségbeesetten odarohantam hozzá. A srácok is odarohantak.
-Mi történt? –kérdezte Wooyoung.
-Nem tudom egyszer csak összeesett ahogy láttam. –mondtam és könnyek gyűltek a szemembe. –Ki alszik vele egy szobában?
-Senki. Ő külön alszik. De amikor hajnali 4 körül felkeltem akkor ő is fent volt. Azt mondta, hogy nem tud aludni. Szerintem nem is ment el aludni. –mondta Chansung.
-Szóval este nem aludt semmit. Jó vagyis nem jó vagyis mindegy. Oké. Öm.... Nyugi. Hívjatok mentőt meg szerintem szóljatok az igazgatónak. –mondtam. Majd Junho és Wooyoung elmentek a telefonjukért mentőt hívni. Chansung és Nichkhun elmentek szólni az igazgatónak. Taecyeon pedig velem maradt Minjunnal. Én időközben sírni kezdtem. Megfogtam Minjun kezét adtam rá egy hosszú puszit.
-Nem mondtam elég érhetően, hogy tűnj el? Látni sem bírlak! Rád nézek és hányingerem van. –mondtam.
-Én nem csallak meg! Te viszont Taecyeonnal.... Ki tudja mit csináltatok amikor nem néztem oda. –mondta.
-Hogy tessék? –kérdeztem.
-Jól hallottad. –mondta.
-Te szemét! Még.... Még Taecyeont is nele akarod keverni? Ő nem csinált semmit. Pont, hogy megnyugtatott, megvigasztalt. Tudod ő törődik velem nem úgy, mint te. –mondtam idegesen.
-Még, hogy ő törődik veled? Inkább próbál lenyúlni tőlem. –mondta.
-Na és ha igen? Olyan nagy baj? Mi olyanok vagyunk, mint ha nem is lennénk együtt. Senki se tudja csak mi ketten. Meg amúgy sem törődünk egymással egy jó ideje. Mióta is? Hm.... 2-3 hónapja. Így aztán tényleg szeretjük egymást. Csak tudod mi a baj, hogy időközben kezdtem meg szeretni Taecyeont. –mondtam.
-Úgy is csak barátként tekintesz rá. Mert neked itt vagyok én. –mondta majd odajött hozzám és magához rántott.
-Chhh.... csak tudod én Taecyeon nagyon jó fej, aranyos, elég jó pasi is meg TÖRŐDIK VELEM és kezdem úgy érezni, hogy nem csak barátként tekintek rá. –mondtam majd eltoltam magamtól. Minjun elkezdett könnyezni.
-Mit csinált, hogy jobb nálam? –kérdezte.
-Törődik velem és nem kavar más csajokkal táncolás közben. Most pedig kérlek távozz. Nem akarlak látni. Felejts el! Amit nem tudsz mert én vagyok a Stylistotok és mindig találkozunk. De azért próbáld meg. –mondtam.
-Szeretlek SuRi. Nem akarlak elveszíteni. –mondta.
-Ez már késő bánat Minjun. Most menj haza. –mondtam. Lement én megkértem a sofőrömet, hogy vigye haza Minjunt. Miután kiment a házból elkezdett dühöngeni. Én becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba. A sofőr felhívott, hogy a 2PM lakására vitte ahol ott volt mindenki kivéve Taecyeon. Én mivel nagyon megbízom benne felhívtam. De nem vette fel. Hagytam neki egy üzenetet, hogy beszélni akarok vele.
Gyorsan felkaptam a táskámat majd haza indultam. Próbáltam minél hamarabb hazaérni. A legfőbb vágyam az volt, hogy befeküdjek az ágyba és sírjak egész este. Szerencsére nem volt otthon senki. Anyák megint elutaztak egy időre. De most nem kell gondolkodnom a dolgokról mert mindketten felvettek egy igazgató helyettest. Így most az gondoskodik. Néha viszont be kell mennem ellenőrizni a dolgokat. Felrohantam a szobámba majd ledobtam a táskámat és befeküdtem az ágyba. Egyből sírni kezdtem. 2 és fél óra hosszán keresztül sírtam majd elmentem zuhanyozni. Ekkor már Taecyeon járt az eszembe, hogy milyen aranyos, kedves és jó fej volt velem. Amikor kijöttem a fürdőből Minjun lépett be a szobába.
-És még merszed ide jönni? –kérdeztem miközben elmentem mellette és lementem a lépcsőn.
-Mi? Neked ilyenkor mi bajod van? –kérdezte értetlenül.
-Oh Minjun hányszor játszottad meg nekem, hogy szeretsz? –kérdeztem.
-Egyszer se mert én tényleg szeretlek. –mondta.
-Jaaaa persze és higgyem is el! Tűnj el! Látni sem bírlak! –mondtam idegesen.
-Mi? Mi a baj van? –kérdezte Minjun.
-Tudod te jól miről beszélek! De mindegy. Menj fuss vissza a kis csajodhoz akivel mostanában úgyis olyan jól el vagy! –mondtam bunkón.
-Miről beszélsz? –kérdezte értetlenül majd megfogta a kezemet.
-Hagyj békén! –mondtam majd kihúztam a kezemet a kezéből.
-Kérlek magyarázd el! –mondta.
-Tűnj el! –emeltem fel a hangomat majd felmentem a lépcsőn.
-De SuRi.... –kezdte majd bementem a szobába és becsaptam az ajtót. Aztán utánam jött és bejött a szobába.
Minjun és én már 1 éve vagyunk együtt. Persze titokban. Mindig nagyon jól el vagyunk csak alig töltünk együtt időt. Vagyis a kapcsolatunkra alig fordítunk időt. Én mindig Taecyonnal hülyülök meg beszélem meg gondjaimat. Minjunnal néha-néha adunk egy csókot meg 2-3 havonta szeretkezünk egyet. Nagyon nem foglalkozunk egymással. Ja de sokat beszélgetünk. Viszont ekkor alig van témánk amiről beszélgessünk. De amikor Taecyeon és én beszélgetünk csak ketten külön a többiektől akkor sosincs olyan, hogy csend lenne. Mindig beszélünk vagy éppenséggel 5 percet kapunk és mindenen nevetünk. Lassan Taecyeon többek törődik velem, mint Minjun. De ez érthető mert Taecyeon haverként kezel, de Minjun pedig barátnőként. Egyszer a 2PM próbált a Wonder Girlsel. Én már kiválasztottam ruhákat a koncertre és bementem megnézni a próbájukat. Nem saját számra próbáltak hanem PSY Gentleman volt az felismertem. Nagyon aranyosan táncolták a csajok is meg a srácok is. De Minjun valahogy kitűnt a többiek közül. Olyan jól és lazán táncolta. Egyszer csak jött egy rész amikor Minjun odament az egyik csajhoz. És elég félre érthető helyzetben kerültek. Minjun odahajolt hozzá erre a csaj még közelebb hajolt hozzá és majdnem megcsókolták egymást. Én meg erre „Mi a fasz?” fejjel néztem rájuk. Majd beljebb léptem és leültem a kanapéra. Minjun és drága Yubin nem vették észre, hogy bent vagyok és már majdnem tátott szájjal néztem őket. Miután vége lett a számnak. Minjun átölelte Yubint és valamit súgott a fülébe. Erre a csaj nevetett egyet. Nekem már könnyek gyűltek a szemembe de nem gyengülhetek el. Taecyeon észre vette majd elém térdelt felemelte a fejem és a szemembe nézett. Láttam a szemében, hogy meg akarja kérdezni „mi a baj?” de inkább nem kérdezi mert úgyis tudja mi a válasz. Felült ő is a kanapéra aztán én egyből hozzábújtam.
-Nyugi. Nem úgy volt csak érted kell valami pletyka. –mondta Taecyeon miközben simogatta a hátam.
-Ja persze. Légy szíves ne tömd hülyeséggel a fejemet. Mondd el kereken mi van közöttünk? –kérdeztem majd Taecyeon barna szemeibe néztem.
-Nincsen semmi közöttük. –mondta.
-Ja persze. Hagyjuk nagyon ügyes voltál amúgy. –mondtam majd nagy nehezen mosolyra húztam a számat.
-Kösz. De én nem kérek a „hamis” mosolyodból. Tudom, hogy nem szívből jött hanem csak úgy. Ez csak olyan jól vagyok csak hagy békén mosoly volt. –mosolygott. Igaza volt. De miután befejezte mondandóját őszinte mosoly jelent meg az arcomon.
-Jó most már soha nem fogok neked „hamis” mosolyt adni vagyis mutatni. –mosolyogtam.
-Áááá ezt szeretem én. –mondta mosolyogva majd magához ölelt.
-Ezt is neked köszönhetem. –mondtam majd eltoltam magamtól. A hajamat a fülem mögé sepertem majd adtam egy puszit Taecyeon arcára. Aztán Taecyeon elmosolyodott.
-Olyan szép vagy! Ja és köszönöm a puszit. –mondta.
-Szívesen. De én most haza megyek. Otthon jobb lesz. Ott legalább nem látom őket. –mondtam majd felálltam és a fejemmel Minjun és Yubin felé böktem.
-Jó de vigyázz magadra. Meg ne legyél öngyilkos. Nehéz lenne egy ilyen szép csajt elveszíteni. –mondta majd rám kacsintott. Én elmosolyodtam aztán odamentem hozzá lehajoltam.
-Nem fogom megölni magam. –mondtam majd adtam neki egy puszit. Aztán kimentem a táncteremből.
Majd felmentem a szobámba. Lefeküdtem majd hirtelen elaludtam. 1 óra múlva valaki befeküdt mellém. Egyből tudtam, hogy Minjun az. Felkeltem majd hozzábújtam.
-Minjun.... –mondtam majd adtam egy puszit a mellkasára.
-Mi az? –kérdezte alig hallhatóan.
-Semmi csak anya lehet, hogy megtudta. –mondtam.
-Micsodát? –kérdezte.
-Hát.... A reggeli kis kalandunkat. –mondtam.
-És baj? –kérdezte.
-Hát.... igen. Mert utána ha elmondja apának. –mondtam.
-Akkor mi lesz? Nem fogja megengedni kettőnk kapcsolatát? –kérdezte.
-Lehet. De inkább az lesz, hogy jön az óvszerrel, hogy minden szexnél használjuk meg bla, bla, bla, bla. –mondtam.
-Na és végül megnézted a ruhatárunkat? –kérdezte.
-Nem. –mondtam.
-Miért? –kérdezte.
-Hirtelen megszédültem és rám jött a hányinger. Aztán inkább jobb ötletnek tartottam ha hazajövök. –mondtam.
-Mi a baj van? Miért lettél rosszul? –kérdezte aggódva.
-Nem tudom Minjun. –mondtam.
-Na de SuRi orvoshoz kellett volna menned. –mondta aggódva.
-Minjun! Biztosan csak azért volt mert nem ettem semmit egész nap. És nyugodj meg! –mondtam.
-De én nem akarlak elveszíteni. –mondta majd magához ölelt.
-Nem fogsz. Szeretlek és aludjunk mert álmos vagyok és gondolom te is. –mondtam.
-Nekem még le kell zuhanyoznom. –mondta.
-Majd reggel lezuhanyzunk együtt. –mondtam.
-Jól hangzik. –mondta majd megcsókolt.
Miután haza értem letettem a szobámba a táskámat, lementem és egyből a konyhába vettem az irányt ahol anya az ebédet készítette. Benéztem a hűtőbe de hirtelen elillant az éhségem. Becsuktam a hűtő ajtót majd leültem az egyik székre az étkező asztalnál.
-Szia! –köszönt anya.
-Szia. –mondtam.
-Minjun nem jött veled? –kérdezte anya.
-Nem neki próbálni kell a csapat társaival. De miért kérdezed? –kérdeztem vissza.
-Csak olyan helyes fiúcska. Aranyosak vagytok együtt. –mondta anya.
-Szerintem is nagyon helyes de mi nem vagyunk együtt. –mondtam.
-Akkor mi volt az amikor haza jöttetek és apáddal pedig a kanapén ültünk? Meg ma reggel? Fel sem keltél, hogy beengedd mi meg már kora reggel óta fenn vagyunk. Senki sem csengetett. Délbe pedig már veled volt amikor lejöttél. –mondta anya.
-De akkor sem vagyunk együtt. –mondtam.
-Hát jó. Ti tudjátok. –mondta anya.
-Jaj anya..... –mondtam majd felálltam és felmentem a szobámba.
-De most mi van? –kérdezte. Amikor felértem a szobámba alig vártam, hogy befeküdjek az ágyamba. De előtte elmentem zuhanyozni. Miután kész lettem felvettem a hálóingemet majd befeküdtem az ágyamba. 1-2 óráig csak feküdtem aztán pedig elaludtam. Megébredtem úgy este 8 óra körül. Lementem ittam majd leültem a nappaliba és csak ültem és ültem. Néztem ki a fejemből. Sötét volt hisz még arra is lusta voltam, hogy felkapcsoljak egy villanyt. A szemem egy piros, világító pöttyön akadt meg. Aztán pedig rájöttem, hogy a telefon töltője.
-Olyan büszke vagyok rád! –mondta majd megcsókolt. –Szeretlek!
-Én is szeretlek! –mondtam.
-Képzeld! Amikor az All Day I Think Of You számra csináljuk a táncot mindig rád gondolok amikor tanítottam neked. –mondta mosolyogva.
-Én a helyedben inkább a ma reggelre gondolnék. –mosolyogtam.
-Hmmm.... Az is jó! –mondta majd újra megcsókolt.
-Minjun.... Ugye nincs bent kamera? –kérdeztem majd eltoltam magamtól és leültem a egy székre.
-Nincsen. –mondta.
-Minjun mi tart ilyen sokáig? –kérdezte Taecyeon.
-Mindjárt megyünk. –mondta Minjun majd megcsókolt.
-Menjünk mert a többiek még megharagszanak. –mondtam.
-Nem érdekelnek! –tiltakozott.
-Lökött vagy. De én így szeretlek! –mondtam majd átöleltem.
-Én is így szeretlek! –mondta majd megcsókolt.
-Menj vissza a srácokhoz. Próbálnotok kell. –mondtam.
-Jó. –mondta majd kimentünk az öltözőből. Én lehajtott fejjel mentem ki. Nem néztem fel.
-Én megyek srácok áttanulmányozom a ruhatáratokat. Nektek jó próbát. –mosolyogtam.
-Köszi. –mondták egyszerre a srácok majd kimentem. Elindultam a ruhatárak felé de hirtelen megszédültem és hányingerem lett. Azt gondoltam csak azért mert egész nap nem ettem semmit. Így inkább haza indultam. Amikor haza értem csak anya volt otthon.
Egy kicsit megálltam a táncterem előtt. Kifújtam magam majd berohantam a táncterembe.
-Minjun! –kiáltottam. Majd odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam. A lábam és a kezemmel szorosan öleltem át.
-Mi az? Mi történt? –kérdezte Nichkhun.
-Imádlak Minjun! –mondtam majd adtam egy puszit az arcára. Minjun letett majd odamentem a többiekhez is és nekik is adtam egy puszit.
-De jó nekem! Egy szép nő imád engem! –mondta Minjun.
-De mi történt? –kérdezte Wooyoung.
-Először is 1 hónapos megfigyelésen vagyok és ha akkor úgy teljesítek, hogy nektek is meg az igazgatónak is tetszik a ruha összeállításom akkor az új Stylist áll előttetek. –mosolyogtam.
-SuRi gyere beszélnem kell veled! –mondta Minjun majd megfogta a kezem és berángatott az egyik öltözőbe.
-Minjun várj! Nem tudok ilyen gyorsan sétálni. –mondtam.
-Annyeong Park hyung! –mondtam majd meghajoltam.
-Annyeong Kang Su Ra! –mondta. Csodálkoztam, hogy még tudja a nevemet. Pedig csak 1 tárgyaláson voltunk együtt. –Miben segíthetek?
-Csak Kim Minjun ismerősömtől hallottam, hogy nekik nincsen Stylistjuk és én ugyebár az vagyok. Szeretnék jelentkezni erre ha lehet. –mondtam.
-Kikkel dolgozott együtt? –kérdezte.
-Beyonce, Rihanna, Nicki Minaj, Will I.Am. Meg Jay Jaebummal is dolgoztam és most is dolgozok vele nagyon sokat. De inkább csak amerikai énekesekkel dolgoztam együtt eddig. Viszont ők nagyon megvoltak elégedve a munkámmal. –mondtam.
-A szülei mit szólnak ehhez az ötlethez? –kérdezte.
-Ők még nem tudják de biztosan támogatnak a döntésemben. Ja és édesapám biztosan támogatja majd az ügynökséget is. –mondtam.
-Azt nagyon szépen megköszönném ha az édesapja támogatna minket. –mondta.
-Majd megbeszélem édesapámmal. –mondtam.
-Honnan ismeri az énekesemet Kim Minjunt? –kérdezte.
-Gyermekkori barátom és így figyelmeztetett engem. –mosolyogtam.
-Felveszem. Először 1 hónap megfigyelésen lesz. Mindig ellenőrizni fogjuk a munkáját. Aztán pedig eldöntjük, hogy maradhat-e vagy sem! –mondta.
-Nagyon szépen köszönöm! Mehetek? –kérdeztem.
-Persze. –mondta. Meghajoltam aztán távoztam is. Elkezdtem futni a tánctermekhez. Útközben találkoztam Suzyval. Beszólt nekem de én ne foglalkoztam vele. Majd megtaláltam Minjunékat.
Minjunnal nagy nehezen kijöttünk a fürdőből. Mentem az ajtó felé de ő visszahúzott és csókolni kezdett. Én nagy nehezen eltoltam magamtól és kinyitottam az ajtót. Aztán lementünk és bementünk a konyhába. Anyáék az étkező asztalnál ültek és reggeliztek vagyis már ebédeltek.
-Jó reggelt! –mondtam mosolyogva.
-Reggelt? Már dél van édes lányom. –mondta apa.
-Jó akkor sziasztok! –mondtam majd leültem az asztalhoz.
-Jöjjön fiatalember üljön le ön is! –mondta anya.
-Nem én menni készültem! –mondta Minjun.
-Akkor megyek én is! –mondtam majd felálltam.
-Viszont látásra! –mondta Minjun.
-Sziasztok! –mondtam. Majd elindultunk. Útközben elkezdett esni az esős. Olyan váratlanul jött, hogy még esernyő sem volt nálunk. Minjunnal futni kezdtünk. Szerencsére közel volt. Majd megérkeztünk.
-Te jó vízes vagy. –mondta Minjun.
-Hát azért te se mondhatod az, hogy szárazon megúsztad. –mosolyogtam.
-Végre, hogy megjöttél Minjun! –mondta Wooyoung.
-SuRi te miért vagy itt? –kérdezte Taecyeon.
-Ez ügyben Minjunt kérdezzétek. –mondtam.
-Mi folyik itt Minjun? –kérdezte Chansung.
-Mivel úgyis elment a Stylistunk lehetne SuRi a helyette. –mondta Minjun.
-Jaaaa.... Ez mind szép és jó de az igazgató engedi-e? –kérdezte Junho.
-Akkor én most megyek az igazgatóhoz. –mondtam. Majd elindultam. Közben találkoztam 2 sráccal ők nagyon aranyosak voltak. Azt hittem Idolok és kiderült, hogy Wooyoung háttér táncosai. Majd odaértem az igazgatóhoz. Bekopogtam.
-Ki az? –kérdezte.
