17. fejezet: Jaj anya....

Miután haza értem letettem a szobámba a táskámat, lementem és egyből a konyhába vettem az irányt ahol anya az ebédet készítette. Benéztem a hűtőbe de hirtelen elillant az éhségem. Becsuktam a hűtő ajtót majd leültem az egyik székre az étkező asztalnál.
-Szia! –köszönt anya.
-Szia. –mondtam.
-Minjun nem jött veled? –kérdezte anya.
-Nem neki próbálni kell a csapat társaival. De miért kérdezed? –kérdeztem vissza.
-Csak olyan helyes fiúcska. Aranyosak vagytok együtt. –mondta anya.
-Szerintem is nagyon helyes de mi nem vagyunk együtt. –mondtam.
-Akkor mi volt az amikor haza jöttetek és apáddal pedig a kanapén ültünk? Meg ma reggel? Fel sem keltél, hogy beengedd mi meg már kora reggel óta fenn vagyunk. Senki sem csengetett. Délbe pedig már veled volt amikor lejöttél. –mondta anya.
-De akkor sem vagyunk együtt. –mondtam.
-Hát jó. Ti tudjátok. –mondta anya.
-Jaj anya..... –mondtam majd felálltam és felmentem a szobámba.
-De most mi van? –kérdezte. Amikor felértem a szobámba alig vártam, hogy befeküdjek az ágyamba. De előtte elmentem zuhanyozni. Miután kész lettem felvettem a hálóingemet majd befeküdtem az ágyamba. 1-2 óráig csak feküdtem aztán pedig elaludtam. Megébredtem úgy este 8 óra körül. Lementem ittam majd leültem a nappaliba és csak ültem és ültem. Néztem ki a fejemből. Sötét volt hisz még arra is lusta voltam, hogy felkapcsoljak egy villanyt. A szemem egy piros, világító pöttyön akadt meg. Aztán pedig rájöttem, hogy a telefon töltője.