2013. július 25., csütörtök

24. fejezet: Sajnálom!

-Sajnálom! Nem akartalak.... –mondtam majd a mondandóm közepén Minjun megcsókolt.
-Szeretlek! Nem akartam, hogy ez legyen. –mondta majd megérkeztünk a kórházba. Minjunt kivették a hordággyal együtt aztán én is kiszálltam és besiettünk a kórházba. Megvizsgálták nekem pedig kint kellett maradnom. Amíg kint voltam anya felhívott, hogy hazaértek. 1 órát kellett várnom ahhoz, hogy Minjunt megvizsgálják. Még 1 órát pedig az eredményekre. Először Taecyeont hívtam fel, hogy minden rendben van aztán pedig az igazgatót. Szegény Minjun! Majd jól leszidják a srácok is meg az igazgató is amiért nem aludt eleget. Bementem hozzá csak akkor aludt. Én gondolkodtam és arra jutottam, hogy 1-2 hónapra vagy több időre haza utazok Daeguba. Kell egy kis idő gondolkodni. Minjun és Taecyeon nagyon összezavartak. Mindketten rohadt helyes pasik de nem szerethetek egyszerre kettőt. Inkább egyet se szeretek. A recepcióról kértem egy tollat meg egy papírt és ráírtam, hogy „Minjun! El kell utaznom. Nem akarom, hogy keresni kezdj! Kérlek a rajongóiddal és a bandával foglalkozz! Remélem el tudsz felejteni. Amit pedig Taecyeonnal kapcsolatban mondtam.... Tényleg nem csak barátként tekintek rá. Segíts neki elfejteni engem. Ha visszajövök ami nem biztos akkor úgy szeretnék újra együtt dolgozni veletek, hogy csak barátok vagyunk és semmit több. A szakításunkat pedig sajnálom. Nem szerettelek volna megbántani. Szeretlek! SuRi.”. A végét már úgy írtam meg, hogy záporoztak a könnyeim. Odavittem az egyik nővérnek, hogy ha beviszik Minjun reggelijét adják oda neki ezt a levelet. Nagyon aranyos volt mert elvette és azt mondta odaadják majd neki. Én megköszöntem bementem Minjunhoz. Odamentem az ágyához megsimogattam az arcát és nyomtam egy hosszú csókot ajkaira majd kimentem aztán hazaindultam. Anyáéknak elmondtam mindent. Próbáltak volna Szöulban tartani de én ragaszkodtam Daeguhoz. Aztán pedig hagytak pakolni. Elmentem lezuhanyozni. Kijöttem a fürdőből hallottam, hogy valaki csenget majd Taecyeon ront be a szobámba.
-Kérlek ne! –mondta majd odajött hozzám.
-Taecyeon! –mondtam.
-Ne menj el! Maradj itt velem! –kérlelt.
-Nem lehet. Ha itt maradok veled Minjunnak okozok fájdalmat. Azt pedig nem akarom. De ha Minjunnal leszek akkor téged bántalak meg és okozok fájdalmat. Ezt sem akarom. Inkább elmegyek és okozok kettőtöknek és magamnak is fájdalmat. Ez így jobb. Mindenki szenved. –mondtam.
-De én szeretlek! –mondtam majd megcsókolt.
-Én is szeretlek Taecyeon. De Minjunt is! Sajnálom el kell mennem. Mindenkinek így lesz a legjobb. Most pedig hagy magamra. Szeretnék készülődni mert nem soká indul a repülőm. –mondtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése