19. fejezet: Olyan rég volt!

Minjun és én már 1 éve vagyunk együtt. Persze titokban. Mindig nagyon jól el vagyunk csak alig töltünk együtt időt. Vagyis a kapcsolatunkra alig fordítunk időt. Én mindig Taecyonnal hülyülök meg beszélem meg gondjaimat. Minjunnal néha-néha adunk egy csókot meg 2-3 havonta szeretkezünk egyet. Nagyon nem foglalkozunk egymással. Ja de sokat beszélgetünk. Viszont ekkor alig van témánk amiről beszélgessünk. De amikor Taecyeon és én beszélgetünk csak ketten külön a többiektől akkor sosincs olyan, hogy csend lenne. Mindig beszélünk vagy éppenséggel 5 percet kapunk és mindenen nevetünk. Lassan Taecyeon többek törődik velem, mint Minjun. De ez érthető mert Taecyeon haverként kezel, de Minjun pedig barátnőként. Egyszer a 2PM próbált a Wonder Girlsel. Én már kiválasztottam ruhákat a koncertre és bementem megnézni a próbájukat. Nem saját számra próbáltak hanem PSY Gentleman volt az felismertem. Nagyon aranyosan táncolták a csajok is meg a srácok is. De Minjun valahogy kitűnt a többiek közül. Olyan jól és lazán táncolta. Egyszer csak jött egy rész amikor Minjun odament az egyik csajhoz. És elég félre érthető helyzetben kerültek. Minjun odahajolt hozzá erre a csaj még közelebb hajolt hozzá és majdnem megcsókolták egymást. Én meg erre „Mi a fasz?” fejjel néztem rájuk. Majd beljebb léptem és leültem a kanapéra. Minjun és drága Yubin nem vették észre, hogy bent vagyok és már majdnem tátott szájjal néztem őket. Miután vége lett a számnak. Minjun átölelte Yubint és valamit súgott a fülébe. Erre a csaj nevetett egyet. Nekem már könnyek gyűltek a szemembe de nem gyengülhetek el. Taecyeon észre vette majd elém térdelt felemelte a fejem és a szemembe nézett. Láttam a szemében, hogy meg akarja kérdezni „mi a baj?” de inkább nem kérdezi mert úgyis tudja mi a válasz. Felült ő is a kanapéra aztán én egyből hozzábújtam.
-Nyugi. Nem úgy volt csak érted kell valami pletyka. –mondta Taecyeon miközben simogatta a hátam.
-Ja persze. Légy szíves ne tömd hülyeséggel a fejemet. Mondd el kereken mi van közöttünk? –kérdeztem majd Taecyeon barna szemeibe néztem.
-Nincsen semmi közöttük. –mondta.
-Ja persze. Hagyjuk nagyon ügyes voltál amúgy. –mondtam majd nagy nehezen mosolyra húztam a számat.
-Kösz. De én nem kérek a „hamis” mosolyodból. Tudom, hogy nem szívből jött hanem csak úgy. Ez csak olyan jól vagyok csak hagy békén mosoly volt. –mosolygott. Igaza volt. De miután befejezte mondandóját őszinte mosoly jelent meg az arcomon.
-Jó most már soha nem fogok neked „hamis” mosolyt adni vagyis mutatni. –mosolyogtam.
-Áááá ezt szeretem én. –mondta mosolyogva majd magához ölelt.
-Ezt is neked köszönhetem. –mondtam majd eltoltam magamtól. A hajamat a fülem mögé sepertem majd adtam egy puszit Taecyeon arcára. Aztán Taecyeon elmosolyodott.
-Olyan szép vagy! Ja és köszönöm a puszit. –mondta.
-Szívesen. De én most haza megyek. Otthon jobb lesz. Ott legalább nem látom őket. –mondtam majd felálltam és a fejemmel Minjun és Yubin felé böktem.
-Jó de vigyázz magadra. Meg ne legyél öngyilkos. Nehéz lenne egy ilyen szép csajt elveszíteni. –mondta majd rám kacsintott. Én elmosolyodtam aztán odamentem hozzá lehajoltam.
-Nem fogom megölni magam. –mondtam majd adtam neki egy puszit. Aztán kimentem a táncteremből.