20. fejezet: Tűnj el!

Gyorsan felkaptam a táskámat majd haza indultam. Próbáltam minél hamarabb hazaérni. A legfőbb vágyam az volt, hogy befeküdjek az ágyba és sírjak egész este. Szerencsére nem volt otthon senki. Anyák megint elutaztak egy időre. De most nem kell gondolkodnom a dolgokról mert mindketten felvettek egy igazgató helyettest. Így most az gondoskodik. Néha viszont be kell mennem ellenőrizni a dolgokat. Felrohantam a szobámba majd ledobtam a táskámat és befeküdtem az ágyba. Egyből sírni kezdtem. 2 és fél óra hosszán keresztül sírtam majd elmentem zuhanyozni. Ekkor már Taecyeon járt az eszembe, hogy milyen aranyos, kedves és jó fej volt velem. Amikor kijöttem a fürdőből Minjun lépett be a szobába.
-És még merszed ide jönni? –kérdeztem miközben elmentem mellette és lementem a lépcsőn.
-Mi? Neked ilyenkor mi bajod van? –kérdezte értetlenül.
-Oh Minjun hányszor játszottad meg nekem, hogy szeretsz? –kérdeztem.
-Egyszer se mert én tényleg szeretlek. –mondta.
-Jaaaa persze és higgyem is el! Tűnj el! Látni sem bírlak! –mondtam idegesen.
-Mi? Mi a baj van? –kérdezte Minjun.
-Tudod te jól miről beszélek! De mindegy. Menj fuss vissza a kis csajodhoz akivel mostanában úgyis olyan jól el vagy! –mondtam bunkón.
-Miről beszélsz? –kérdezte értetlenül majd megfogta a kezemet.
-Hagyj békén! –mondtam majd kihúztam a kezemet a kezéből.
-Kérlek magyarázd el! –mondta.
-Tűnj el! –emeltem fel a hangomat majd felmentem a lépcsőn.
-De SuRi.... –kezdte majd bementem a szobába és becsaptam az ajtót. Aztán utánam jött és bejött a szobába.