-Csak Nichkhun. Azt kérdezte mikor mész vissza. –mondtam.
-Majd ha te is jössz velem. –mondta majd megfogta kezem.
-Taecyeon. Nagyon aranyos és nagyon jó pasi vagy de inkább legyünk csak haverok. –mondtam.
-Hát jó. –mondta.
-Szóval mikor mész? –kérdeztem.
-Holnap. –válaszolt. Kikelt az ágyból felvette a pólóját és a nadrágját majd bement a fürdőbe.
-Kész a reggeli. Ha kész vagy gyere enni. –mondtam miközben az ajtó felé mentem.
-Jó 5 perc és lent vagyok. –mondta. Én lementem és megterítettem. Taecyeon nem soká jött is. Leült és enni kezdtünk. Aztán az egész nap olyan gyorsan eltelt. Másnap reggel szintén hamarabb keltem, mint Taecyeon. Reggelit készítettem majd amikor indultam volna felkelteni Taecyeont valaki átölelte a derekamat.
-Taecyeon! –mosolyogtam. Megfordultam és átöleltem. Ekkor vettem észre, hogy csak egy boxerben van. A csöcsizma pedig bumm.... Jó kis mellizma van az biztos. –Pont menni akartam felkelteni téged de látom nem lesz rá szükség.
-Nichkhun hívott téged. Arra keltem fel. –mondta.
-Nichkhun? Mit akart? –kérdeztem.
-Csak beszélni akart veled. –mondta.
-Hát jó. –mondtam.
-El is felejtettem mondani, hogy 2 hónap múlva lesz egy álarcos bál. Csak a JYPsek lesznek ott. Ha addigra haza jössz akkor eljöhetnél. –mondta.
-Majd átgondolom. –mondtam. –De azért köszi a meghívást.
-Hát jó. –mondta. Megterítettünk aztán leültünk reggelizni. Kajálás után Taecyeon segített elpakolni. Én hozzá kezdtem a mosogatáshoz. Taecyeon addig felment és összepakolta ruháit amit magával hozott. Lejött adott egy puszit majd az ajtó felé vette az irányt. Egyszer csak hirtelen megtorpant.
-Te mikor jössz vissza? –kérdezte.
-Hát.... Ha megyek az álarcos bálra majd megtudod. De úgy másfél, 2 hónap múlva. De nem biztos! –mondtam.
-Hiányozni fogsz. Szia. –mondta majd kiment a házból. Újra egyedül lettem. Miután Taecyeon kiment a házból elfogott a szomorúság. Kész lettem a mosogatással majd leültem a nappaliba a kanapéra. Már a sírás határán voltam amikor csengettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése