29. fejezet: Csak egyre rosszabb

Az estélyi ruhám :)

Összeszedtem magam majd kinyitottam az ajtót. Egy rendőr állt velem szemben.
-Annyeong! –hajoltam meg. –Miben segíthetek biztosúr? –kérdeztem udvariasan.

Az álarcom :)

-Annyeong! Ön Kang Su Ra? –kérdezte.
-Igen én vagyok. –mondtam. –De jöjjön be!
-Köszönöm. –mondta majd beljebb lépett. –A szüleiről kell beszélnünk.
-Mi történt? –kérdeztem aggódva.
-A szülei autó balesetet szenvedtek ma hajnalban. Az orvosok mindent megpróbáltak. Nagyon sajnálom! –mondta lehajtott fejjel. Én csak megdöbbenve néztem magam elé.
-Az nem lehet.... –mondtam.
-Részvétünk! –mondta majd kiment a házból. –Viszlát!

A legyezőm :)

Végül a cipőm :)

-Viszlát! –mondtam majd becsuktam az ajtót. Visszaültem a kanapéra és sírni kezdtem. Már csak ez hiányzott. Vissza kell utaznom Szöulba. 1 hét után vissza is utaztam. Eltemettük a szüleimet. Zárt körű temetés volt így nagyon kevesen voltunk. Mivel meghaltak a szüleim anyám étterme és apám cége is rám maradt plusz még a JYPhez is visszajelentkeztem így elég pénzes nő leszek az elkövetkezendő időben. Szerencsére egyszer sem találkoztam a 2PMes srácokkal. Az idő során elhagytam a gyász ruhát. Mindig időben kész lettek a srácoknak a ruhájuk. Ők semmit sem sejtettek. Végül eljött az álarcos bál napja. Elmentem egy ruhás boltba és vettem egy fekete estélyi ruhát, egy fekete tollas álarcot és egy fekete tollas legyezőt. Elmentem egy cipős boltba és egy fekete platformos cipőt vettem. Ez jó lesz estére! Sokat készülődtem, hogy ne legyek olyan könnyen felismerhető.