-Persze. –válaszolt Taecyeon majd elment. Minjun és én pedig elkezdtünk táncolni.
-Nem tudok társastáncolni. –mondta.
-Semmi baj. –mondtam alig hallhatóan.
-Hogy hívnak? –kérdezte. Én nem mondtam semmit. –Kérlek! Áruld el a neved. –kérlelt. Szintén nem válaszoltam. A fejemet a vállára hajtottam. Egy ideig így táncoltunk. Aztán felemeltem a fejem és a füléhez hajoltam.
-Minjun.... Szeretsz még? Vagy elfelejtettél? –kérdeztem.
-SuRi.... Hol voltál? Úgy eltűntél. –mondta.
-Daeguban voltam. Csak hazajöttem. –mondtam.
-Mi van a szüleiddel? Jól vannak? –kérdezte.
-Biztosan jól vannak. –mondtam.
-Miért? Nem hozzájuk költöztél vissza? –kérdezte.
-De. Csak az a baj, hogy a szüleim meghaltak. –mondtam.
-Mi? Mikor? –kérdezte megdöbbenve.
-2 hónapja. –mondtam. –De Minjun. Szeretsz még?
-Hát persze. Szeretlek! Megbántam már 1000x amit tettem veled. –mondta. –Te szeretsz?
-Igen Minjun.... Szeretlek! –mondtam. Minjun lassan odahajolt hozzám és megcsókolt. Percekig csókolóztunk majd eltoltam magamtól Minjunt. –Haza kell mennem.
-Hazakísérjelek? –kérdezte.
-Nem kell. –mondtam. Elindultunk az asztalhoz. Felvettem a táskámat. –Sziasztok!
-Szia. –mondták a srácok.
-Amint haza értél hívj fel! –mondta Minjun majd adott egy hosszú és szenvedélyes csókot. A többiek néztek minket. Én bólintottam majd elindultam haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése