33. fejezet: Jó, hogy itt vagy!

Minjun leült mellém az ágyra és megfogta a kezemet. Azután elengedte és lefeküdt. Én bementem a fürdőbe, megtörölköztem. Törölközés közben jöttem rá, hogy Minjun már volt otthon mert nem öltönyben van hanem pólóba és farmer nadrágba. Felöltöztem majd kimentem a fürdőből. Minjun még mindig az ágyon feküdt. Letettem a törölközőmet Amikor visszafordultam Minjun már velem szemben állt.
-Miért akartad megölni magad? –kérdezte könnyezve.
-A szüleimmel akartam lenni. –válaszoltam.
-De az nem is számít neked, hogy szeretlek? –kérdezte.
-De igen számít. Nagyon sokat. Csak akkor nem tudtam semmire sem gondolni. –mondtam majd sírni kezdtem.
-Oh.... Ne sírj! Gyere. Búj ide hozzám. –mondta majd bíztatás képp rám mosolygott. Én odabújtam hozzá. Minjun simogatni kezdte a hátamat.
-Én nagyon sajnálom. –szipogtam.
-Semmi baj. Lényeg, hogy itt vagy és élsz. –mondta.
-Nem akartam neked fájdalmat okozni. Szeretlek! –mondtam.
-Az a fájdalom már elmúlt. Nyitott vagyok a jövő felé. –mosolygott. –Én is szeretlek!
-Jó, hogy itt vagy! –mondtam majd felnéztem az arcába. Erre Minjun megcsókolt.
-Jó. De aludj! Biztosan álmos vagy. –mondta amikor elváltak ajkaink.

-Ne menj el! Maradj itt velem kérlek! –kérleltem.
-Nem megyek el. Aludhatsz nyugodtan. Gyere búj be az ágyba. –mondta majd elindultunk az ágy felé. Én bebújtam Minjun pedig betakart. Majd leült az ágyam mellett lévő kanapéra.
-Feküdj mellém. –mondtam.
-Utcai ruhában? –kérdezte.
-Akkor vedd le nem érdekel ha csak boxerben leszel. Csak feküdj mellém! –mondtam.
-Jó. –mondta majd elkezdett vetkőzni. Én csak mosolyogtam. Majd bebújt mellém. Én ugyan úgy mosolyogtam. –Ne mosolyogj! –nevetett.
-Jó pasi vagy Minjun. –mondtam miközben mélyen a szemébe néztem. –Igaz eddig is az voltál meg az is leszel.
-Honnan tudod, hogy jó pasi leszek? –kérdezte.
-Mert tudom. –mosolyogtam.
-Az őrületbe kergetsz te csaj. –mondta majd csikolni kezdett. Én hangos nevetésbe törtem ki. Amióta meghaltak a szüleim egyszer sem nevettem vagy mosolyogtam. De Minjun mindent megváltoztatott. Rájöttem, hogy nem szeretek rajta kívül senkit. Hogy ő az igazi. Végre mosolyt csalt az arcomra és megnevetetett.
-Minjun.... Hagyd abba.... Nagyon csikis vagyok.... Kérlek!.... –nevettem.

-Azt szeretnéd, hogy abba hagyam? –kérdezte vigyorogva miközben felettem támaszkodott.
-Igen. –bólogattam mosolyogva.
-Akkor legyél újra a barátnőm. –mondta mosolyogva.
-Minjun.... –támaszkodtam fel. –Szeretnék a barátnőd lenni. De most nem akarom titokban tartani. A múltkor is mi lett a titkolózásból.
-Én sem akarom titokban tartani. –mondta mosolyogva.
-Szeretlek! –mondtam majd megcsókoltam.
-Szeretlek! –mondta. –De aludj!
-De reggel ne menj el! –mondtam.
-Jó nem fogok. Jó éjt! –mondta. Én hozzábújtam majd elaludtam.