26. fejezet: Hosszú ideje

Minden napom így telt. Néha bementem a belvárosba. Már hosszú ideje vagyok Daeguban. Ha jól számolom 1 éve. Anyuék sem és a 2PMes srácok sem tudnak rólam semmit. Sokat gondolkodtam azon vajon felhívjam-e Taecyeont és anyát. De végül nem. Egyiket se hívtam fel. Egy este a szokásos módon lezuhanyoztam majd bebújtam az ágyba. Szintén hamar elaludtam. Úgy hajnali 4 lehetett amikor bekapcsolt a riasztó. Gyorsan lerohantam a lépcsőn és Taecyeont pillantottam meg. Mi? Mit keres itt? Gyorsan kikapcsoltam a riasztót.
-Taecyeon. Te mi a fenét keresel itt? –kérdeztem.
-Hát.... –kezdte.
-Taecyeon.... –vágtam bele a mondandójába. Odamentem hozzá és átöleltem. –Hiányoztál!
-Te is. –mondta majd közelebb húzott magához. A testünk teljesen összesimult.
-Honnan tudtad, hogy hol lakok? –kérdeztem.
-A szüleid nagyon aggódnak érted. Én pedig elmentem hozzájuk. Megadták a címedet és most itt vagyok. –mondta. Én felnéztem barna szemeibe. Basszus.... de rohadt szép szeme van!
-Minden rendben van a többiekkel? –kérdeztem.
-Igen. –mondtam.
-Minjun elfelejtett már? –kérdeztem.
-Nem. Azt hajtogatja, hogy úgyis szereted és, hogy visszajössz. –mondta majd közeledni kezdett ajkaival.
-Áh.... –mondtam. –És te?
-Én azért vagyok itt mert szeretlek! –mondta.
-Taecyeon.... –mondtam majd megcsókolt.
-Te szeretsz? –kérdezte.
-Téged is és Minjunt is. Egyikőtöket sem tudtam elfelejteni. –mondtam.