30. fejezet: A bál (Part 1)

Elmentem zuhanyozni. Miután kész lettem felvettem a ruhámat és a cipőmet. Azután a hajamat kezdtem el csinálni. Kontyba tűztem a hajam mivel nagyon hosszú elég nagy lett. Az arcom oldalán két göndör tincs lógott le. Aztán sminkelni kezdtem és végül elkészültem. Megfogtam egy kis táskát beletettem az álarcomat és a telefonomat. Azután lementem és beültem a kocsiba. A sofőr elvitt a JYP épületéhez. A kocsiban felvettem az álarcomat és mosolyt biggyesztettem az arcomra. Kiszálltam majd egy kicsit megálltam. Mit keresek én itt? Most haltak meg a szüleim én meg már „bulizni” megyek. Gondolkodásomat Chansung nevetése zavarta meg. Nem akartam egyik srácot se meglátni így bementem. Egy srác mögém jött és lesegítette a pulóveremet. Amikor megfordultam a 2PM    es srácok álltak ott. Minjunt és Taecyeont egyből felismertem. Végig néztem a srácokon majd Minjun kezére pillantottam. Nála volt a pulóverem. Nem mondtam semmit csak mélyen meghajoltam és elmentem. Asztalok voltak és miért is ne a 2PMmel kerültem egy asztalhoz. Leültem majd megérkeztek a srácok is. Taecyeonra pillantottam. Ő is rám nézett és elmosolyodott. Ekkor rájöttem, hogy ő már felismert. Én is rámosolyodtam majd más felé néztem. Az elején az igazgató beszélt, hogy örül, hogy mindenki itt van és még bla, bla, bla, bla.... Aztán mindenki italt rendelt. Senki sem táncolt. De Taecyeon odajött hozzám.
-Hölgyem, van kedve táncolni? –kérdezte. Én csak bólintottam. Tudtam ha megszólalok egyből felismerik a többiek a hangom és rájönnek, hogy visszajöttem. Miután már a táncparkett közepére értünk elkezdtünk táncolni. Szerencsére mindketten tudtunk társas táncolni. Ez pedig most egész jól jött.
-Taecyeon.... Nagyon.... Hogy is mondjam.... Elegáns vagy, és ez aranyos. –mosolyogtam.
-Te pedig gyönyörű vagy, mint mindig. –mondta mosolyogva.
-Hogy vagytok? –kérdeztem.
-Meg vagyunk. De nem lényeges. Mióta vagy itthon? –kérdezte.
-2 hónapja. Miután elmentél jött egy rendőr és elmondta, hogy a szüleim balesetet szenvedtek és nem tudták megmenteni őket. –mondtam.
-Mi? Meghaltak a szüleid? –kérdezte ledöbbenve.
-Igen. –mondtam. –De mesélj valamit. Minjun elfelejtett már?
-Már kezd. De csak azért mert túl sok próbánk van és nincs olyan sok szabadideje. De Wooyoung sokszor szóba hozott téged. Minjun pedig mindig elszomorodott. Általában elment próbáról vagy bement az öltözőbe sírni. –mondta.
-Hát akkor én most megyek. –mondtam.
-Kérlek ne! –mondta Taecyeon.