32. fejezet: Te normális vagy?

Miután haza értem felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót és bementem a fürdőbe. Lemostam a sminkem és kibontottam a hajamat. Elkezdtem engedni a vizet a kádba. Amíg meg nem telt addig kivettem a telómból az aksit és ledobtam az ágyra. Közben a halálra gondoltam. Vajon milyen a túl világ? Fáj a halál? Anyáéknak vajon fájt? Ezen gondolkodtam mostanában egyre többször. Levettem a ruhámat majd beraktam a gardróbomba. Bementem a fürdőbe elzártam a vizet és beszálltam a kádba. Úgy másfél órát töltöttem a kádba amikor becsuktam a szemem, vettem egy mély lélegzetet és lebuktam a víz alá. Csak vártam, hogy elfogyjon az összes levegő a tüdőmből. Amikor már tényleg kevés levegőm volt valaki felhúzott. Pedig tényleg a legvégén jártam. Kinyitottam a szemem és Minjun guggolt a kád mellett. Szegény már annyira meg volt rémülve, hogy már sírt.
-Te nomárlis vagy? –kérdezte szipogva.
-Igen normális vagyok. Minek kellett jönnöd? –kérdeztem.
-Mert aggódtam érted és mert szeretlek. Nem érted? S-Z-E-R-E-T-L-E-K! –mondta. –Nem akarom, hogy megöld magad. Szükségem van rád. Nem szeretnélek újra elveszíteni. Azt akarom, hogy újra együtt legyünk!
-Hagy öltözzek fel. –mondtam majd a törölközőmért nyúltam. Belecsavartam magam majd kimentem és leültem az ágyra. Visszatettem a telefonomba az aksit.
-Ma itt maradok veled. –jelentette ki.
-Nem! –tiltakoztam. –Nem kell.
-De igen kell! Meg akartad magad ölni ez egy elég nyomós indok ahhoz, hogy itt maradjak. –mondta. Nem volt kedvem válaszolni csak elhúztam a számat.