51. fejezet: Happy End!

Az idő egyre gyorsabban telt. A pocakom egyre gyorsabban nőtt. De ennek ellenére letudtuk az esküvőt. Egy kis cuki laza ruhám volt így nem szorította a pocakomat. 2 hónapja pedig megszületett a várva várt jövevény. Kis lány lett. Minjun nagyon kisfiút akart de a mostani helyzetnek is nagyon örült. Boldogok vagyunk. Amint hazaértünk a kórházból Minjun már a következő babát tervezgette. De ez még egy kicsit később lesz. Most ezzel a kis csöpséggel kell foglalkoznunk. Minjun részéről is és az én részemről is nagyon sok mindent fog megkapni. Minjun szülei nagyon örültek a hírnek, hogy egy gyerek kori barátságból, összeházasodtunk és babánk született. Ugyebár az anyósomat és az apósomat nem hívtuk meg az esküvőre. Tudom ez nagyon nagy bunkóság de Minjun nem akarta. Akkor éppen nagyon összevesztek. Egy ideig nagyon feszült volt a kapcsolatom a kis férjecském szüleivel. Nem kedveltek. Ez érthető. De, hogy most meg született Moonie nagyon jó a kapcsolatom velük. Reménykedem benne, hogy ha anyáék most élnének akkor ők is ugyan olyan boldogok lennének, mint Minjun szülei. Boldogok vagyunk és ez a lényeg!
                                          ~The End!~

50. fejezet: Ne menj....

Kiterítettem a törölközőnket majd bebújtam Minjun mellé az ágyba. Adtunk egymásnak egy jó éjt puszit majd elaludtunk. Minjun magához ölelt majd őt is elnyomta az álmosság. Reggel felkeltem és drága kis vőlegényem még aludt. A fejemet rátettem a mellkasára egy ideig így feküdtem majd amikor kikeltem volna az ágyból a kezemen után kapott.
-Ne menj.... –mondta.
-Nem megyek el. –mondtam mosolyogva.
-Kérlek maradj! –mondta megrémülve.
-Minjun minden rendben van? –kérdeztem.
-Nem.... Maradj itt. –mondta majd hozzám bújt.
-Jó itt maradok.... –mondtam majd vissza feküdtem. Minjun hozzám bújt és a fejét a mellkasomra tette. Én elkezdtem simogatni az arcát majd belemarkoltam dús hajába.
-Nem akarom, hogy elhagy.... –mondta.
-Nem foglak elhagyni. –mondtam majd megcsókoltam.
-Szexeltünk már ebben az ágyban? –kérdezte mosolyogva.
-Szerintem nem. –mondtam.
-Akkor ideje felavatni. –mondta majd rám mászott. Elkezdtem csókolgatni a nyakát. Minjun levette a hálóingemet majd lehúzta a bugyimat. Eldobta a felesleges ruhadarabokat majd végig csókolt a testemen. Felnyögtem majd megfordultunk. Lehúztam Minjunról a boxerét és a kulcscsontját kezdtem el csókolni. Feljebb mentem a nyakára. Itt egy kicsit megszívtam. Megfordultunk és Minjun belém helyezte férfiasságát. Elkezdett nyomni. Magunkra húztam a lepedőt majd hagytam, hogy Minjun magáévá tegyen. Most sokkal többet nyögtünk. Elkezdtem simogatni Minjun mellkasát. Éreztem, hogy totál leizzadt. Tudom egy kicsit furán hangzik de totál beindultam erre. Megfordultunk majd simogatni kezdtem mellkasát miközben előre-hátra mozgattam a csípőmet. Minjun megfogta a combomat majd egy kicsit belemarkolt. Felgyorsult a szívverésem majd levegő után kapkodtam felnyögtem és végül elért a gyönyör. 

Minjun pedig belém élvezett. Mellkasára dőltem majd adta egy elégedett puszit az arcára. Egy ideig rajta pihentem majd feltámaszkodtam és mélyen a szemébe néztem. Megcsókoltam majd simogatni kezdtem a mellkasát.
-Szeretlek! –mondtam.
-Szeretlek! De figyelj.... Nem baj ha terhes leszel? –kérdezte.
-Miért is? –kérdeztem vissza.
-Elfelejtettem az óvszert. –mondta.
-Kit érdekel. –vontam vállat. –Úgy is a menyasszonyod vagyok.
-Igaz. –mosolygott majd megcsókolt.

49. fejezet: Van kedved....?

-Utálom amikor megnéznek téged. –mondta amikor felértünk a szobába.
-Jaj Minjun.... De csak rám néznek. Nem visznek egyből ágyba. Meg nem is mennék velük.... –mondtam.
-De akkor is.... –makacskodott.
-Minjun.... –mentem oda hozzá.
-Mi az? –kérdezte.
-Van kedved....? –kérdeztem mosolyogva.
-Most nincs kedvem szexelni. –mondta.
-Nem is arra gondoltam. –mondtam.
-Akkor? –kérdezte értetlenül.
-Van kedved velem zuhanyozni? –kérdeztem.
-Miért? –kérdezett vissza..
-Csak úgy. Nem akarok egyedül zuhanyozni. –mondtam mosolyogva.
-Akkor menjünk. –mosolygott. Megfogtam a pizsamámat és 2 törölközőt. Bementünk, letettem a törölközőt. Levetkőztünk majd bementünk a zuhanykabinba és el kezdtünk zuhanyozni. Minjun rám nézett, elmosolyodott majd magához ölelt. Egy ideig így álltunk majd tovább zuhanyoztunk. Végül Minjun el kezdett csókolni.
-Minjun.... –mondtam mosolyogva.
-Mi az? –kérdezte.
-Szeretlek! –mondtam.
-Én is. –mondta majd tovább zuhanyoztunk. Egyszer csak libabőrös lettem. Ekkor Minjun magához ölelt. Adott egy hosszú puszit az arcomra. Minjun ásított egyet majd adott egy puszit.
-Megyünk be a szobába? –kérdeztem.
-Aha. –mondta. Kimentünk a zuhanykabinból. Megtörölköztünk, felöltözünk majd kimentünk a fürdőből.

48. fejezet: Igen!

Amikor odaértünk már szinte mindenki táncolt. Így hát mi is beálltunk. Egyszer csak elkérte Suzy Minjunt tőlem. Én leültem Junho mellé és beszélgetni kezdtünk. Nagyon jó fej. Junho egyből észre vette, hogy van valami bajom. Elmondtam neki, hogy egy kicsit féltem Minjunt Suzytól. Ő ezen csak nevetett. Egyszer Minjun jött ki a tömegből. Chansung adott neki valamit. Minjun letérdelt elém.
-Lee Soa nagyon szeretlek és soha többé nem akarlak elveszíteni. Szeretném leélni veled az életemet. Nem készültem nagy beszéddel de leszel a feleségem? –kérdezte.
-Igen Minjun leszek a feleséged. –mosolyogtam. Minjun felhúzta az ujjamra a gyűrűt majd felállt és megcsókolt. Aztán újra elmentünk táncolni. Egy lassú szám jött ami a 2PM Forever volt. Minjun átkarolta a derekamat majd közelebb húzott magához. Én a nyakát öleltem át és így táncoltunk tovább. Minjun a fülemben dúdolta a szöveget. A szám végére megcsókolt. Hosszan és szenvedélyesen. Ebben a csókban éreztem, hogy mennyire fontos vagyok a számára.

-Szeretlek! –súgta a fülembe.
-Szeretlek Minjun! –mondtam.
-Örökre. –vigyorgott.
-Bizony. –mondtam majd megcsókoltam.
-Menjünk haza? –kérdezte.
-Aha. –mondtam. Elindultunk a táskámért. A többiek az asztalnál ültek beszélgettek és borozgattak. –Azért srácok vigyázzatok meg ne ártson a bor.
-Ne aggódj Soa. Nem fog. –mondta Nichkhun vigyorogva.
-Mi megyünk haza. –mondta Minjun.
-Szöulba? –kérdezte Taecyeon.
-Mi? Nem.... Van egy házam Daeguba. –mondtam mosolyogva.
-Jaa okés. Sziasztok. –mondták a srácok.
-Sziasztok. –mondtuk majd elindultunk. Minjun egész úton fogta a kezem. Aki volt az utcán mindenki megnézett minket. Pár aranyos srác elég feltünően végig nézett rajtam. Erre Minjun csak közelebb húzott magához és megcsókolt. Féltékeny. Imádom amikor féltékeny olyan kis aranyos. Aztán hazaértünk.

47. fejezet: Az esküvő napja

a ruhám persze a szemüveget kivéve :D

Eljött az esküvő napja. Minjunnal még előző nap elmentünk Daeguba. A házamban szálltunk meg. Így nem kellett még szállodára költeni. Én még mindig nem tudtam, hogy kinek az esküvőjére megyek el. Valahogy nem is érdekelt lényeg, hogy Minjun velem van. Reggel úgy 10 óra körül elkezdtünk készülődni. Felvettük a ruhánkat majd én sminkeltem Minjun pedig megcsinálta a haját. Hát meg kell mondanom nagyon jól nézett ki öltönyben. Aztán elindultunk a srácokhoz. Ők még csak akkor kezdtek el készülődni. Így rájuk várni kellett úgy fél órát. Aztán végre elindultunk. Szerencsére időben odaértünk a templomba. 12 órára értünk oda és 15 perc után kezdődött is. Nagyon meglepődtem mert a JYP igazgatójának volt az esküvője. Azt hittem ő már házas. De úgy tűnik nem. Minden nagyon szép volt. Én, mint Stylist egyből a menyasszony ruháját néztem. Nagyon szép szabású volt tuti biztos, hogy a felső rétege selyemből volt. Már ránézésből nagyon szép anyaga volt a ruhának. De hamar vége lett. Utána még csináltunk képeket. Végül elindultunk a helyszínre ahol tartják a „bulit” utána. Ez a nagy terem is csodálatosan volt feldíszítve. Nagyon tetszett. Itt volt egy késői ebéd. Majd lehetett táncol de inkább csak beszélgettünk. Minjunnal haza mentem és átöltöztünk valami kényelmesebb ruhába. A hajam mivel egész délelőtt kontyba volt most estére kibontottam és egy kicsit hullámos lett. Felvettem egy fehér atlétát rá egy szürke zakót, egy fekete farmer nadrágot és egy fekete platform cipőt vettem fel. Minjun egy fehér V vágású felsőt, egy fekete, bőr nadrágot és egy fekete magas szárú cipőt vett fel. Odamentem hozzá majd megálltam előtte.

-Nagyon jól nézel ki. –mondtam mosolyogva.
-Szép vagy kicsim. –mondta majd megcsókolt.
-Köszönöm. De indulhatunk? –kérdeztem.
-Muszáj visszamennünk? –kérdezett vissza majd magához húzott és csókolni kezdte a nyakamat.
-Ha nem tudunk normálisan szórakozni járni akkor igen. –mondtam mosolyogva. –Na gyere!
-Jó. –mondta majd megfogta a kezemet és elindultunk. Minjun útközben az egyik ujjával simogatni kezdte a kezemet. Én ezen csak elmosolyodtam.

46. fejezet: Sietsz valahova?

-Miért nézed az órát? Sietsz valahova? –kérdezte.
-Igen. A pasimhoz. –mondtam mosolyogva majd rámásztam Minjunra.
-Akkor ne várasd meg. Biztosan nagyon vár téged. Ja és tuti, hogy az ágyba akar téged vinni. –mondta vigyorogva.
-Állok elébe. –mosolyogtam.
-Te akartad. –mosolygott. Minjun odahajolt hozzám majd megcsókolt. Én lemásztam róla majd kikeltem az ágyból.
-Ah.... –mondtam amikor elindultam a ruhákat összeszedni.
-Mi az? –kérdezte.
-Egy kicsit belerúgtam az ágyba. –mondtam majd összeszedtem a ruhákat.
-Te szerencsétlen. –mondta majd ő is kikelt az ágyból. Odajött hozzám és átölelt.
-Minjun.... –nevettem.
-Mi van? –kérdezte mosolyogva.
-Nagyon tetszel nekem ruha nélkül. –mondtam vigyorogva.
-Nekem is te. –mondta szintén vigyorogva. Újra ránéztem az órára.
-Még csak fél 12 van? –kérdeztem.
-Igen. Még vagy időnk még egy menetre. –vigyorgott.
-Minjun.... fáradt vagyok. –mondtam.
-Akkor gyere aludjunk. –mondta majd visszahúzott az ágyba. Rám mosolygott én pedig egyből tudtam mit is akar. Átkaroltam a nyakát majd megcsókoltam. Lefeküdtem majd Minjun rám mászott. Felettem támaszkodott és úgy csókolta a nyakamat. Simogatni kezdtem a hátát. Minjun újra belém hatolt és újra magáévá tett. Aztán már tényleg elfáradtunk. Kikeltem az ágyból felvettem a fehérneműmet majd visszafeküdtem az ágyba. Minjun felvette a boxerét majd ő is visszafeküdt. Összebújtunk majd elaludtunk.

45. fejezet: Mi?

-Szeretnél te is egyet? –kérdeztem.
-Hát még szép. –mondta mosolyogva.
-Majd később lesz neked is. Eljön az az idő is mindenki életében. –mondtam. A végére egy kicsit elszomorodtam majd felültem.
-Mi a baj? –kérdezte.
-Semmi. –mondtam.
-De látom rajtad, hogy van valami. –mondta.
-Nincsen semmi. –mondtam.
-Kang Su Ra mondd el mi a baj! –mondta. –Na? Hagy halljam.
-Csak annyi, hogy most így az esküvőről beszéltünk és ha nekem lesz akkor nem lesz mellettem senki. –mondtam.
-Dehogy nem. Én ott várlak majd téged. –mondta.
-De nem úgy.... Hogy tessék? –kérdeztem értetlenül.
-Én ott foglak várni téged az oltárnál. –mondta mosolyogva.
-M-Minjun.... Ez most komoly? Vagy csak álmodom? Tuti, hogy álmodom. –mondtam.
-Nem. Ezt nem álmodod. Komolyan mondtam. Szeretném ha te lennél a feleségem. –mondta majd ő is felült.
-Minjun.... –mondtam.
-Ha megkérlek arra, hogy legyél a feleségem lennél? –kérdezte miközben mélyen a szemembe nézett.
-Minjun.... hogy kérdezhetsz ilyet? Hát persze, hogy igen. Szeretlek és soha többé nem foglak elhagyni és nem is akarlak elveszíteni. –mondtam majd átöleltem.
-Majd ha összeházasodtunk akkor nagyon sokszor teszlek magamévá. –vigyorgott.
-Ennél többször is tudsz a magadévá tenni? –kérdeztem mosolyogva.
-Igen. Ki sem engedlek az ágyból. –vigyorgott majd megcsókolt.
-Ja persze. Nem is bírnál egész nap szexelni. –mondtam.
-Kipróbáljuk? –kérdezte vigyorogva.
-Csak szeretnéd. Nem próbáljuk ki. –mosolyogtam. Ránéztem az órára és még csak fél 12 volt.

44. fejezet: Csodálatos

Az öltöző felé mentünk majd átöltöztünk. Minjun elvitt engem egy étterembe. Megkajcsiztunk majd hazamentünk. Felmentünk a szobába. Az ágy felé vettük az irányt. Minjun csókolni kezdett én pedig elkezdtem vetkőzni. Elmentünk zuhanyozni. Minjun már ekkor nagyon kanos volt. Amint kész lettünk megtörölköztünk fel sem öltöztünk hanem egyből az ágyba estünk és szexelni kezdtünk. Csodálatos volt.
-Milyen voltam? –kérdezte vigyorogva Minjun.
-Huh.... nagyon izgató, rohadt szenvedélyes, nagyon nagyon nagyon de nagyon kanos és hmm.... totál kielégítettél. –mondtam mosolyogva.
-Köszönöm. Te is nagyon huh.... csodálatos voltál. –mondta majd megcsókolt.
-Köszönöm. –mosolyogtam.
-Jajj kicsim. Olyan szép vagy. –mondta vigyorogva.
-Mikor is lesz az esküvő? –kérdeztem.
-Január 26. –mondta.
-Hol? –kérdeztem.
-Daegu. –mondta mosolyogva.
-Akkor hazamegyünk. –mondtam vigyorogva.
-Tényleg. Még észre sem vettem. –mondta.
-Jaj Minjun.... Elfelejtetted az otthonodat? –kérdeztem mosolyogva.
-Én nem is. Csak az esküvőre koncentráltam. –mondta.

43. fejezet: Kis elfoglaltság (Part 2)

-Értjük. –mondta Julie. Aztán nem soká kész is lettünk. Minjunnal elmentünk a medence térhez. Elkezdett úszni én pedig a szélén ültem. Meg sem próbálkoztam egy 2 méteres vízbe belemenni. Aztán egyszer csak valaki megfogta a lábamat és lehúzott. Hát Minjun volt az és a víz alatt megcsókolt. Amikor visszatértünk a víz felszínre levegő után kezdtem kapkodni.
-Minjun te normális vagy? –kérdeztem egy kicsit idegesen.
-Csak azt akartam, hogy mellettem legyél. –mondta majd magához húzott.
-De akkor is. Én nem tudok úszni. –mondtam.
-Hát vettem észre. –mondta.
-De Minjun.... Hogy fogunk kimenni? Az egy dolog, hogy te kiúszol de én meg itt maradok. –mondtam.
-Ne aggódj. Segítek majd. –mondta Minjun majd megcsókolt.
-Tudom, hogy segítenél nekem. –mondtam mosolyogva. Amiért Minjun belerántott a vízbe én is megszívatom. A kezemmel csapkodni kezdtem rá a vizet. Minjun egyből elvigyorodott majd elakart engedni de én fogtam a kezét szóval nem tudott.
-SuRi.... –mondta. Én már nem bírtam tovább nevetni kezdtem. Majd Minjun segítségével kimásztam a medencéből és átmentem a pezsgőfürdőbe. Ez egy nagyon elzárt részen volt. Nem is volt ott senki csak én.

-Sajnálom édes. –nevettem.
-Kösz kicsim.... –mondta majd kiszállt a medencéből és utánam jött. De ő nem szállt be a pezsgőfürdőbe hanem az öltöző felé vette az irányt.
-Minjun! Ne már.... gyere ide mellém a vízbe. –mondtam.
-Nem. –mondta. Én kikötöttem a fürdő ruha felsőmet majd levettem.
-Nem tudod mit hagysz ki. –mondtam majd kitettem a ruha darabot.
-Hé várj! Jövök. –mondta majd már szállt is befelé a pezsgőfürdőbe.
-Így már visszajössz mellém mi? –kérdeztem mosolyogva.
-Ezt nem lehet kihagyni. –mosolygott.
-Akkor gyere ide. –mondtam. Minjun mellém ült. Odahaljtam hozzá majd megcsókoltam. –Segítesz visszakötni?
-Persze. –mondta majd felvettem a fürdőruha felsőt Minjun pedig bekötötte. –Most velem jössz!
-Hova? –kérdeztem.
-Meglepetés. –mondta majd kiszálltunk a vízből.

42. fejezet: Kis elfoglaltság (Part 1)

-Nem! Te most szépen velem jössz és sétálunk egyet. Aztán pedig elmegyünk az uszodába átadod a meglepetésed és így tovább. –mondta majd megfogta a kezemet és elindultunk. –Nem te mondtad, hogy milyen romantikus?
-De. –mondtam lehajtott fejjel.
-Na akkor ne szomorkodj nekem. Mosolyogj nem szeretlek ilyenkor. Gondolj csak bele mi volt a 100. napunkon. Amikor seggre vágódtam a jégen. –nevetett. Ezen én is elnevettem magam. –Ez az.... Így szeretlek  téged. Imádom a mosolyodat.
-Én pedig a szemeidet imádom a legjobban. –mondtam.
-És mit imádsz a legeslegjobban? –kérdezte mosolyogva miközben magához húzott.
-Majd este megtudod. –mosolyogtam.
-Na.... mondd el. –kérlelt.
-Na jó. A testedet csókolgatni. –mondtam mosolyogva.
-Hmm.... Az nekem is jó érzés. –vigyorgott. –Hova megyünk most?
-Menjünk az uszodáig. –mondtam. –Nincsen olyan messze.
-Oké. –mondta. Sétálás közben nagyon sokat beszélgettünk és hülyültünk. Imádom Minjunt. Soha többet nem akarom elveszíteni. Aztán odaértünk az uszodához. Minjunt egy folyosóhoz rángattam majd bementünk az egyik ajtón.
-Vegyél le minden ruhát kivéve a boxert vagy ha hoztál magaddal fürdő nacit akkor az legyen rajtad. Én már a ruhám alá vettem a fürdő ruhámat. Így hát nekem csak a ruhámat kell levennem. –mondtam majd vetkőzni kezdtem. Aztán Minjun is levette a ruháit. Rajta is a fürdő nadrág volt. –Menj be ezen az ajtón.

-Te mire készülsz? –kérdezte miközben bementünk az ajtón.
-Ez az én meglepetésem. –mosolyogtam.
-Mi ez? –kérdezte.
-Masszázs. Segít estére ellazulni. –mosolyogtam majd megcsókoltam.
-Üdvözlöm önöket! Mi vagyunk a masszőrök. Kérem feküdjenek fel az ágyra és aztán szerintem kezdhetjük is. –mondta a férfi. –Én Min Hwan vagyok.
-Én pedig Julie Yong. –mondta a csaj. Szép volt. –Az úr jöjjön én fogom megmasszírozni.
-Öm.... egy pillanat nem lehetne úgy, hogy az úr a páromat a hölgy pedig engem masszíroz? –kérdeztem.
-A férfi és a női masszázs különbözik. Én pedig nem tudok hölgyeket masszírozni. Sajnálom. –mondta Julie.
-Értem.... –mondtam majd Minjunra néztem. Odalépett hozzám és magához ölelt. –Minjun....
-Ne aggódj. Nem lesz semmi baj. Ne legyél féltékeny. Elvégre te vagy a barátnőm és téged szeretlek. –suttogta a fülembe majd megcsókolta ajkaimat.
-Jó. –mondtam.
-Akkor szerintem kezdhetjük is. –mondta Min.
-Megyek. –mondtam. Odamentem majd felfeküdtem az ágyra. Elkezdtek minket masszírozni.
-Az úr a híres 2PM banda tagja? –kérdezte Julie.
-Igen. Ő  pedig a Stylistunk egyben a csodálatos szerelmem aki mindig gondol arra, hogy mi is jó nekem vagy kettőnknek. –mosolygott Minjun.
-Mióta vannak együtt? –kérdezte Min.
-Hát.... Tavaly Június óta szóval ebben a hónapban vagyunk 8 hónaposak. –mondtam.
-Ezt ünneplik most? –kérdezte Min.
-Nem. Most a párom születésnapja van. –mondtam.

41. fejezet: Ilyen nagy kérés?

-De.... –kezdte.
-Minjun nem! –mondtam. –Menj öltözz fel mindjárt megyek én is.
-Jó. –mondta majd elindult az emeletre. Elmosogattam majd felmentem a szobába. Minjun az ágyon feküdt. De fel volt öltözve. Odamentem a gardróbomhoz majd kivettem egy farmer nadrágot, egy hosszú ujjú felsőt és egy pulcsit. Felöltöztem majd odamentem az ágyhoz megcsókoltam Minjunt.
-Boldog születésnapot édesem! –súgtam a fülébe.
-Köszönöm kicsim. –mondta. Kikelt az ágyból majd lementünk. Felvettük a téli cipőnket majd a kabátunkat és elindultunk otthonról. Egy ideig néma csendben sétáltunk de utána Minjun magyarázni kezdett. Miért is ne az ügynökségről.
-Minjun figyelj! Én ezt a napot úgy képzeltem el, hogy csak mi ketten és kettőnkről beszélgetünk vagy akármiről de nem az ügynökségről. Szeretném ha „normális” hétköznapi pár lennénk csak a mai nap. De ha ez olyan nagy kérés akkor menjünk haza és tervezem a ruhátokat. –mondtam majd megfordultam és elindultam haza.
-SuRi.... Én nem tudtam. –rohant utánam. A kezem után nyúlt és magához húzott.
-Hagy békén. Én csak ennyit kérek. Tudom ez a te napod és nagyon nem kellene semmi beleszólásomnak lenni de igenis van. Örülök, hogy együtt vagyunk de alig van időnk egymásra. Mi volt eddig? Reggel kikeltünk az ágyból, zuhanyoztunk, elmentünk az ügynökséghez itt egész nap alig láttalak téged aztán este haza jössz én már ott várlak meg minden és mit csinálunk? Szexelünk. Ez megy egész nap. Ez nem jó így. Csak a mai nap szeretnék egy normális hétköznapi ember lenni a szerelmemmel. Komolyan ilyen nagy kérés ez? –kérdeztem majd könnyezni kezdtem.
-Sajnálom. –mondta lehajtott fejjel.
-Nem. Neked nem kell sajnálnod semmit. Én rontom el a napodat. Menj nyugodtan a srácokhoz én otthon el leszek magamnak. –mondtam.

40. fejezet: Köszönöm

-Köszönöm. –mosolygott.
-Nincs mit. –mondtam. Az ajtó felé indultam és amikor kinyitottam Minjun szólt nekem.
-SuRi.... Te már reggeliztél? –kérdezte.
-Még nem. De majd eszek valamit. –mondtam.
-Gyere ide. Egyél velem. –mondta.
-Nem Minjun. Ezt neked csináltam. –mondtam.
-Ezt te csináltad? –kérdezte majd letette a tálcát.
-Igen. Hamarabb keltem, mint te és megcsináltam neked. Születésnapod alkalmából. –mondtam. Minjun kimászott az ágyból és odajött hozzám. Szorosan magához ölelt majd adott egy puszit a homlokomra.
-Köszönöm szépen. Nagyon édes vagy, hogy gondoltál rám. –mondta majd megcsókolt.
-Nincs mit. Hát a szerelmem vagy. Ez neked kijár. Alig tudunk együtt lenni. Mármint csak mi ketten. Így hát egy kicsit programoztam mára. Ha nem gond. –mondtam mosolyogva.
-Ohh hát ez nem baj. Ez csodálatos. –mondta.
-De tényleg nem baj? Mert tuti, hogy most pihenni akarsz és nem velem lenni. –mondtam lehajtott fejjel.
-Mi? Te miről beszélsz? Én veled akarok lenni. Veled tudok igazán ellazulni és pihenni. –mondta. –Mit terveztél mára. Gyere vissza az ágyba és meséld el.
-Hát jó. –mondtam. Minjunnal visszafeküdtünk az ágyba.
-Na? –kérdezte.
-Hát miután megreggeliztél elmehetnénk sétálni. –mondtam.
-De esik a hó. –mondta.
-Tudom. De olyan szép szerintem. Meg romantikus. –mondtam.
-Oké. –mosolygott. –Utána?
-Utána elmehetnénk az uszodába. Ott lesz egy meglepetésem. Meg ha gondolod gyógyfürdőzünk vagy úszunk vagyis úszol mert én nem tudok úszni. –mosolyogtam.
-Oké. Jól hangzik. Kíváncsi vagyok a a meglepetésre. –mondta mosolyogva.
-Aztán haza jövünk úgy este fele. Vagy én főzök vagy a Szakácsok főznek vagy nem tudom de itt lenne úgy 4-5 órás szabad időnk. Azt rád bízom, hogy mit csinálunk. Aztán.... –mosolyogtam.
-Aztán? –kérdezte Minjun.
-Bejövünk a szobába és.... huncutkodunk egy kicsit. –mondtam miközben végighúztam a mutató ujjamat a testén.
-Csodálatosan hangzik. –mondta majd megcsókolt. –Hogy találtad ki ezeket?
-Csak úgy jöttek az ötletek amikor csináltam a reggelidet. –mondtam. –De egyél mert kihűl én pedig lemegyek és kajcsizok én is.
-Jó. –mondta. Kikeltem az ágyból majd lementem és reggeliztem elkezdtem mosogatni. Minjun megkajcsizott és lehozta a tálcát. Mögém jött majd átölelte a derekamat.
-Finom volt? –kérdeztem.
-Nagyon finom volt. –mondta majd adott egy puszit a nyakamra.
-Minjun.... –mondtam mosolyogva.
-Csak annyi ajándékot szeretnék mára, hogy hagy csókoljalak meg. –mondta. –Megcsókolhatlak?
-Igen. –bólogattam. Minjun odahajolt hozzám és lassan ajkaimhoz érintette ajkait. Megfordultam majd átkaroltam a nyakát. Kicsit kinyitottam a számat és éreztem, hogy Minjun nyelve már át is ment a kis résen. Percekig ízlelgettük, simogattuk egymás nyelvét.
-Muszáj nekünk estére hagyni a huncutkodást? –kérdezte.
-Igen muszáj. –mondtam.

39. fejezet: Gyorsan eltelt idő

Ruhám!

Már fél év eltelt és az idő még mindig egyre gyorsabban telt. Január elején a rajongók újra elfogadták, hogy együtt vagyok Minjunnal. Az idő során sikeresen megszívattuk Suzyt. Egy ideig békén hagy minket. Minjun és én már totál boldogok vagyunk. Már mindenki az esküvőre készült. Rajtam egy lila ruha lesz a templomban egy lila platformos cipővel. Minjun fekete öltönyben alatta egy fehér ing és egy fekete nyakkendő. Egy nap amikor egy divat bemutatóról fél 12kor értem haza Minjun az ágyban feküdt.

A cipőm

Nem köszöntem neki csak vetkőzni kezdtem és elmentem zuhanyozni. Mivel este is meleg volt egy sport melltartó és egy francia bugyi volt a „pizsamám”. Miután kész lettem kimentem és bebújtam az ágyba Minjun mellé. Tévét nézett a drága. Egy ideig néztem én is aztán hozzábújtam és elaludtam. Egy idő után felkeltem. Úgy hajnali 2 körül lehetett. A tévé még mindig szólt. Hát.... Minjun pornót nézett. Ránéztem majd megráztam a fejem.
-Szép álmokat Minjun. –mondtam.
-Nem csak zenét hallgattam és elaludtam. –magyarázkodott.
-Minjun.... Nem kell magyarázkodnod. –mondtam.
-Hát jó. –mondta. Minjun kikapcsolta a tévét majd visszafeküdt mellém. Újra odabújtam hozzá és elaludtunk.
                 2014. Január 15.:
Reggel sokkal hamarabb keltem, mint Minjun. Születésnapja volt így hát reggelit és kávét csináltam neki. Bevittem neki a szobába.
-Minjun! Édesem kelj fel! –mondtam lágyan.
-Mi az? –kérdezte miközben szemeit dörzsölte.
-Kelj fel. –mondtam.
-De miért? –kérdezte. –Ma nem kell menni próbára.
-Pont azért. Szeretnék veled lenni. A nap minden percében veled akarok lenni. –mondtam majd adtam neki egy puszit.
-Igen? –kérdezte miközben felült.
-Igen szóval tessék egyél. Jó étvágyat. –mondtam majd odatettem neki a reggeliét.

38. fejezet: Szeretnék

-Minjun annyira sajnálom. Nem.... –kezdtem de Minjun megcsókolt.
-Hallottunk mindent a srácokkal. Szeretlek és tudom, hogy soha sem feküdnél le az igazgatóval. Te nem ilyen vagy. –mondta majd újra megcsókolt.
-Szeretlek! –mondtam.
-Van egy ötletem. Mi lenne ha elhitetnénk vele, hogy szakítunk de közben boldogok vagyunk. –mondta mosolyogva.
-Jó. –mosolyogtam. Majd erősen a sírásra koncentráltam. Minjun elment én pedig letérdeltem a folyosón és sírni kezdtem.
-SuRi! Jól vagy? –kérdezte Taecyeon.
-Nem.... Minjun szakított velem. Azt hiszi, hogy lefeküdtem az igazgatóval. –mondtam.
-Nincsen semmi baj. –mondta majd átölelt.
-Taecyeon hagyj! –mondtam majd elrohantam. Lefordultam a bal oldali folyosón és Minjunt pont ott volt. Bementünk az  egyik öltözőbe. Amint beértünk becsuktuk az ajtót és egyből egymásnak estünk. Minjun össze-vissza csókolgatott. Fantasztikus érzés volt érezni Minjun ajkait.
-Most Június van és Január 26-án lesz egy esküvő. Meghívtak minket. Az egész JYP-t. Szeretném ha velem eljönnél. Hivatalosan már a barátnőmként. Ha gondolod. –mondta miközben össze-vissza puszilgatott és csókolgatott.
-Szeretnék elmenni veled. –mondtam.
-Komolyan? –kérdezte meglepődve.
-Igen. –bólogattam.
-Oh SuRi.... –mondta majd újra megcsókolt. –Folytatjuk később vagy otthon.
-Benne vagyok. –mondtam.

37. fejezet: Suzy!!

-Hát veletek mi van? –kérdezte Junho. Mi nem mondtunk semmit csak Minjun megfogta a kezemet és felemelte.
-Oh.... –mosolyogtak a srácok. Aztán Minjun megcsókolt.
-Ti már megint együtt vagytok? Ez mennyi ideig lesz? 2 hónap? –kérdezte Suzy.
-Suzy hagy már minket békén. –mondtam.
-Nekünk át kell öltöznünk a fellépő ruhába. –mondta Wooyoung.
-Ki van készítve a ruhátok. –mondtam. A srácok elmentek öltözni. Suzy és én maradtunk a tánc teremben. Én felálltam és menni készültem de Suzy megfogta a fonatomat és hátra rántott. Én pedig hátra estem.
-Most szépen elmondom mit csinálsz! Megmondod Minjunnak, hogy még sem akarsz vele együtt lenni. Szakítotok és úgy alakítod a dolgokat, hogy én összejöjjek vele. Nem érdekel mi a véleményed. Ez lesz és kész! –mondta.
-Suzy!! Ha ennyire kell egy pasi szerezz magadnak. Engem pedig ne fenyegess! –mondtam.
-Miért? Mi lesz akkor? Beköpsz az igazgatónál? –kérdezte.
-Igen képzeld el. –mondtam majd felálltam. Nyílt az ajtó és a srácok léptek ki rajta.
-És jó volt Daeguban az igazgató? Ha már azt mondta, hogy szeretkeztetek. –mondta Suzy.
-SuRi.... Ez igaz? –kérdezte Minjun.
-Minjun.... Mit gondoltál? Ez egy szajha. Minek foglalkozol vele? Meg sem érdemel téged. Miért nem foglalkozol normális csajokkal? –kérdezte Suzy. Én meg sem bírtam szólalni. Csak sírni kezdtem.
-Tehát igaz.... –mondta Minjun könnyezve.
-Minjun.... ez nem igaz.... –szipogtam. –Itt voltam amikor elmentetek öltözni én felálltam Suzy pedig a hajamnál fogva visszarántott. És mondta, hogy....
-Nem érdekelsz! –kiabálta Minjun majd kirohant a tánc teremből. Én pedig utána. Minjun megállt én pedig odamentem hozzá.

36. fejezet: Nem bírom tovább!

-SuRi nem bírom tovább! –mondta.
-Akkor hajrá élvezz el. –mondtam.
-De nincsen óvszerem. –mondta.
-Ah.... ez nem igaz. –mondtam.
-Kivegyem? –kérdezte.
-Hát ha nincsen óvszered akkor igen. –mondtam. Minjun kivette belőlem férfiasságát majd csókolni kezdte a nyakamat. –Én megyek zuhanyozni. Te szerintem ügyes kis fiú vagy és tudod folytatni a kezeddel. Ha kész vagy csatlakozz hozzám.
-Sietek. –kacsintott.
-Ne kapkodd el a dolgokat. –mondtam mosolyogva majd bementem a zuhanykabinba és zuhanyozni kezdtem. Nem csuktam be az ajtaját mert Minjun úgy is csatlakozik hozzám. Aztán sikeresen lezuhanyoztunk. Megtörölköztem majd kiterítettem a törölközőmet és elkezdtem ruhát választani.
-Meg ne fázz. Itt állsz meztelenül és nem csinálsz semmit. –mondta majd átölelt.
-Ne aggódj nem fogok. –mondtam. Kivettem 2 ruhát. Egy egyszerű világos kék ruhát és egy rózsaszínű ruhát. –Melyik legyen?
-A kék. Ha már kék felső van rajtam. –mosolygott.
-Akkor a kék lesz. –mondtam majd felvettem egy kék melltartót és egy kék francia bugyit. Aztán pedig a ruhát és egy fehér platformos cipőt. A fülembe tettem még egy fehér fülbe valót. A hajamat befontam majd egy kicsit sminkeltem.
-Kész vagy már? –terült el az ágyon Minjun.
-Igen. –mondtam majd kiléptem a fürdőből.
-Gyönyörű vagy. –mondta majd felpattant az ágyról.
-Köszönöm. –mosolyogtam.
-Indulhatunk? –kérdezte.
-Persze. –mondtam. Minjunnal elindultunk. Először az étterembe mentünk be utána apa cégéhez és végül az ügynökséghez. Boldogan és kézen fogva léptünk be az épületbe. Mindenki furán nézett kettőnkre. Ez egy kicsit szarul esett. Aztán beléptünk a táncterembe. A srácok nagyban próbáltak. Nem vettek minket észre így leültünk a kanapéra. Minjun puszilgatni kezdte a nyakamat. A srácok végül abba hagyták a próbát.

35. fejezet: Zuhanyzás

-Már azt se hagyod, hogy én vegyem le rólad a felsődet? –kérdezte.
-Visszavegyem? –kérdeztem vissza.
-Nem kell. –vigyorgott.
-Gyere! –mondtam majd behúztam a fürdőbe. Becsuktam az ajtót és neki támasztottam. A testét kezdtem csókolgatni és simogatni.
-Muszáj nekünk most zuhanyozni? –kérdezte.
-Muszáj neked ennyit beszélni? –kérdeztem vissza.
-Nem csak tudod régen voltam csajjal. –mondta.
-Ja szóval te nem akarod? –kérdeztem.
-De akarom csak ez most olyan fura. –mondta.
-Akkor most csak zuhanyozzunk. –mondtam.
-De én nem akarlak megbántani. –mondta.
-Mi? Nem bántasz meg egyáltalán. –mondtam.
-Biztos? –kérdezte.
-Biztos. –mondtam majd megcsókoltam. Minjun magához húzott majd ő támasztott az ajtónak. –Az előbb még úgy volt, hogy....
-Hazudtam. Egész este olyan kanos voltam. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy felkeltelek és szexelünk. De inkább hagytalak aludni. –mondta majd levette a sport melltartómat.
-Oh.... de rendes vagy.... –mondtam majd végig húztam a mutató ujjamat a testén és benyúltam a boxerébe és simogatni kezdtem férfiasságát. Minjun az egyik kezét a fejem mellé tette és a másikkal pedig engem simogatott. Lehúzta rólam a rövid nadrágot majd a francia bugyimat. Kivettem a kezem a boxeréből és beálltam a zuhany alá. Nem fordultam meg így háttal voltam Minjunnak. Pármásodperc után ő is csatlakozott hozzám. Becsukta a zuhany kabin ajtaját majd hátulról átölelt majd simogatni kezdte melleimet és csókolgatni a nyakamat. Megfordultam majd megcsókoltam Minjunt. Átöleltem a nyakát így jobban elmélyítettem csókunkat. Minjun felvette az egyik majd másik lábamat. A lábammal átfogtam a derekát. Minjun lassan és óvatosan belém tette férfiasságát. Elzárta a vizet majd nyitotta a kabin ajtaját. Lehajtotta a WC fedelét majd ráült. Én mozgatni kezdtem a derekamat előre hátra. Minjun egyre többször nyögött fel.

34. fejezet: Jól aludtál?

Reggel Minjun egy forró és szenvedélyes csókkal keltett fel. Kinyitottam szemeimet és Minjun vigyorgó arcát pillantottam meg. Rámosolyogtam majd felültem. Olyan meleg volt a szobában. Az órára néztem és fél 12 volt. Nagyon melegem volt. Plusz még az ügynökséghez meg az étteremhez és a céghez is be kell mennem. Minjun visszahúzott az ágyba majd magához ölelt.
-Nee.... –mondtam. Erre Minjun csak értetlenül nézett rám.
-Miért? –kérdezte.
-Melegem van.... –mondtam. Minjun látszólag nem akart elengedni. –Nagyon melegem van.
-Ja. –mondta majd elengedett.
-Amúgy, hogy aludtál? –kérdeztem.
-Csodálatosan. –mondta majd kikelt az ágyból. –Te?
-Jól aludtam. –mondtam majd felültem. Minjun az ajtó felé indult. –Minjun....
-Mi az? –kérdezte. Kikeltem az ágyból majd odamentem hozzá és átöleltem a nyakát.
-Van kedved velem zuhanyozni? –kérdeztem.
-Be kell mennem a srácokhoz. –mondta.
-Nekem is be kell mennem sok helyre. Majd megyünk együtt az ügynökséghez. –mondtam.
-De az igazgató.... –kezdte de én megcsókoltam.
-Majd én beszélek vele. Nem fog leszidni talán csak figyelmeztetni fog. –mosolyogtam.
-Akkor minek állunk itt? –kérdezte vigyorogva.
-Fogalmam sincs. –mondtam. Minjun megcsókolt én pedig levettem a felsőmet.

33. fejezet: Jó, hogy itt vagy!

Minjun leült mellém az ágyra és megfogta a kezemet. Azután elengedte és lefeküdt. Én bementem a fürdőbe, megtörölköztem. Törölközés közben jöttem rá, hogy Minjun már volt otthon mert nem öltönyben van hanem pólóba és farmer nadrágba. Felöltöztem majd kimentem a fürdőből. Minjun még mindig az ágyon feküdt. Letettem a törölközőmet Amikor visszafordultam Minjun már velem szemben állt.
-Miért akartad megölni magad? –kérdezte könnyezve.
-A szüleimmel akartam lenni. –válaszoltam.
-De az nem is számít neked, hogy szeretlek? –kérdezte.
-De igen számít. Nagyon sokat. Csak akkor nem tudtam semmire sem gondolni. –mondtam majd sírni kezdtem.
-Oh.... Ne sírj! Gyere. Búj ide hozzám. –mondta majd bíztatás képp rám mosolygott. Én odabújtam hozzá. Minjun simogatni kezdte a hátamat.
-Én nagyon sajnálom. –szipogtam.
-Semmi baj. Lényeg, hogy itt vagy és élsz. –mondta.
-Nem akartam neked fájdalmat okozni. Szeretlek! –mondtam.
-Az a fájdalom már elmúlt. Nyitott vagyok a jövő felé. –mosolygott. –Én is szeretlek!
-Jó, hogy itt vagy! –mondtam majd felnéztem az arcába. Erre Minjun megcsókolt.
-Jó. De aludj! Biztosan álmos vagy. –mondta amikor elváltak ajkaink.

-Ne menj el! Maradj itt velem kérlek! –kérleltem.
-Nem megyek el. Aludhatsz nyugodtan. Gyere búj be az ágyba. –mondta majd elindultunk az ágy felé. Én bebújtam Minjun pedig betakart. Majd leült az ágyam mellett lévő kanapéra.
-Feküdj mellém. –mondtam.
-Utcai ruhában? –kérdezte.
-Akkor vedd le nem érdekel ha csak boxerben leszel. Csak feküdj mellém! –mondtam.
-Jó. –mondta majd elkezdett vetkőzni. Én csak mosolyogtam. Majd bebújt mellém. Én ugyan úgy mosolyogtam. –Ne mosolyogj! –nevetett.
-Jó pasi vagy Minjun. –mondtam miközben mélyen a szemébe néztem. –Igaz eddig is az voltál meg az is leszel.
-Honnan tudod, hogy jó pasi leszek? –kérdezte.
-Mert tudom. –mosolyogtam.
-Az őrületbe kergetsz te csaj. –mondta majd csikolni kezdett. Én hangos nevetésbe törtem ki. Amióta meghaltak a szüleim egyszer sem nevettem vagy mosolyogtam. De Minjun mindent megváltoztatott. Rájöttem, hogy nem szeretek rajta kívül senkit. Hogy ő az igazi. Végre mosolyt csalt az arcomra és megnevetetett.
-Minjun.... Hagyd abba.... Nagyon csikis vagyok.... Kérlek!.... –nevettem.

-Azt szeretnéd, hogy abba hagyam? –kérdezte vigyorogva miközben felettem támaszkodott.
-Igen. –bólogattam mosolyogva.
-Akkor legyél újra a barátnőm. –mondta mosolyogva.
-Minjun.... –támaszkodtam fel. –Szeretnék a barátnőd lenni. De most nem akarom titokban tartani. A múltkor is mi lett a titkolózásból.
-Én sem akarom titokban tartani. –mondta mosolyogva.
-Szeretlek! –mondtam majd megcsókoltam.
-Szeretlek! –mondta. –De aludj!
-De reggel ne menj el! –mondtam.
-Jó nem fogok. Jó éjt! –mondta. Én hozzábújtam majd elaludtam.

32. fejezet: Te normális vagy?

Miután haza értem felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót és bementem a fürdőbe. Lemostam a sminkem és kibontottam a hajamat. Elkezdtem engedni a vizet a kádba. Amíg meg nem telt addig kivettem a telómból az aksit és ledobtam az ágyra. Közben a halálra gondoltam. Vajon milyen a túl világ? Fáj a halál? Anyáéknak vajon fájt? Ezen gondolkodtam mostanában egyre többször. Levettem a ruhámat majd beraktam a gardróbomba. Bementem a fürdőbe elzártam a vizet és beszálltam a kádba. Úgy másfél órát töltöttem a kádba amikor becsuktam a szemem, vettem egy mély lélegzetet és lebuktam a víz alá. Csak vártam, hogy elfogyjon az összes levegő a tüdőmből. Amikor már tényleg kevés levegőm volt valaki felhúzott. Pedig tényleg a legvégén jártam. Kinyitottam a szemem és Minjun guggolt a kád mellett. Szegény már annyira meg volt rémülve, hogy már sírt.
-Te nomárlis vagy? –kérdezte szipogva.
-Igen normális vagyok. Minek kellett jönnöd? –kérdeztem.
-Mert aggódtam érted és mert szeretlek. Nem érted? S-Z-E-R-E-T-L-E-K! –mondta. –Nem akarom, hogy megöld magad. Szükségem van rád. Nem szeretnélek újra elveszíteni. Azt akarom, hogy újra együtt legyünk!
-Hagy öltözzek fel. –mondtam majd a törölközőmért nyúltam. Belecsavartam magam majd kimentem és leültem az ágyra. Visszatettem a telefonomba az aksit.
-Ma itt maradok veled. –jelentette ki.
-Nem! –tiltakoztam. –Nem kell.
-De igen kell! Meg akartad magad ölni ez egy elég nyomós indok ahhoz, hogy itt maradjak. –mondta. Nem volt kedvem válaszolni csak elhúztam a számat.

31. fejezet: A bál (Part 2)

-Taecyeon! Elkérhetem a hölgyet? –kérdezte Minjun.
-Persze. –válaszolt Taecyeon majd elment. Minjun és én pedig elkezdtünk táncolni.
-Nem tudok társastáncolni. –mondta.
-Semmi baj. –mondtam alig hallhatóan.
-Hogy hívnak? –kérdezte. Én nem mondtam semmit. –Kérlek! Áruld el a neved. –kérlelt. Szintén nem válaszoltam. A fejemet a vállára hajtottam. Egy ideig így táncoltunk. Aztán felemeltem a fejem és a füléhez hajoltam.
-Minjun.... Szeretsz még? Vagy elfelejtettél? –kérdeztem.
-SuRi.... Hol voltál? Úgy eltűntél. –mondta.
-Daeguban voltam. Csak hazajöttem. –mondtam.
-Mi van a szüleiddel? Jól vannak? –kérdezte.
-Biztosan jól vannak. –mondtam.
-Miért? Nem hozzájuk költöztél vissza? –kérdezte.
-De. Csak az a baj, hogy a szüleim meghaltak. –mondtam.
-Mi? Mikor? –kérdezte megdöbbenve.
-2 hónapja. –mondtam. –De Minjun. Szeretsz még?
-Hát persze. Szeretlek! Megbántam már 1000x amit tettem veled. –mondta. –Te szeretsz?
-Igen Minjun.... Szeretlek! –mondtam. Minjun lassan odahajolt hozzám és megcsókolt. Percekig csókolóztunk majd eltoltam magamtól Minjunt. –Haza kell mennem.
-Hazakísérjelek? –kérdezte.
-Nem kell. –mondtam. Elindultunk az asztalhoz. Felvettem a táskámat. –Sziasztok!
-Szia. –mondták a srácok.
-Amint haza értél hívj fel! –mondta Minjun majd adott egy hosszú és szenvedélyes csókot. A többiek néztek minket. Én bólintottam majd elindultam haza.

30. fejezet: A bál (Part 1)

Elmentem zuhanyozni. Miután kész lettem felvettem a ruhámat és a cipőmet. Azután a hajamat kezdtem el csinálni. Kontyba tűztem a hajam mivel nagyon hosszú elég nagy lett. Az arcom oldalán két göndör tincs lógott le. Aztán sminkelni kezdtem és végül elkészültem. Megfogtam egy kis táskát beletettem az álarcomat és a telefonomat. Azután lementem és beültem a kocsiba. A sofőr elvitt a JYP épületéhez. A kocsiban felvettem az álarcomat és mosolyt biggyesztettem az arcomra. Kiszálltam majd egy kicsit megálltam. Mit keresek én itt? Most haltak meg a szüleim én meg már „bulizni” megyek. Gondolkodásomat Chansung nevetése zavarta meg. Nem akartam egyik srácot se meglátni így bementem. Egy srác mögém jött és lesegítette a pulóveremet. Amikor megfordultam a 2PM    es srácok álltak ott. Minjunt és Taecyeont egyből felismertem. Végig néztem a srácokon majd Minjun kezére pillantottam. Nála volt a pulóverem. Nem mondtam semmit csak mélyen meghajoltam és elmentem. Asztalok voltak és miért is ne a 2PMmel kerültem egy asztalhoz. Leültem majd megérkeztek a srácok is. Taecyeonra pillantottam. Ő is rám nézett és elmosolyodott. Ekkor rájöttem, hogy ő már felismert. Én is rámosolyodtam majd más felé néztem. Az elején az igazgató beszélt, hogy örül, hogy mindenki itt van és még bla, bla, bla, bla.... Aztán mindenki italt rendelt. Senki sem táncolt. De Taecyeon odajött hozzám.
-Hölgyem, van kedve táncolni? –kérdezte. Én csak bólintottam. Tudtam ha megszólalok egyből felismerik a többiek a hangom és rájönnek, hogy visszajöttem. Miután már a táncparkett közepére értünk elkezdtünk táncolni. Szerencsére mindketten tudtunk társas táncolni. Ez pedig most egész jól jött.
-Taecyeon.... Nagyon.... Hogy is mondjam.... Elegáns vagy, és ez aranyos. –mosolyogtam.
-Te pedig gyönyörű vagy, mint mindig. –mondta mosolyogva.
-Hogy vagytok? –kérdeztem.
-Meg vagyunk. De nem lényeges. Mióta vagy itthon? –kérdezte.
-2 hónapja. Miután elmentél jött egy rendőr és elmondta, hogy a szüleim balesetet szenvedtek és nem tudták megmenteni őket. –mondtam.
-Mi? Meghaltak a szüleid? –kérdezte ledöbbenve.
-Igen. –mondtam. –De mesélj valamit. Minjun elfelejtett már?
-Már kezd. De csak azért mert túl sok próbánk van és nincs olyan sok szabadideje. De Wooyoung sokszor szóba hozott téged. Minjun pedig mindig elszomorodott. Általában elment próbáról vagy bement az öltözőbe sírni. –mondta.
-Hát akkor én most megyek. –mondtam.
-Kérlek ne! –mondta Taecyeon.

29. fejezet: Csak egyre rosszabb

Az estélyi ruhám :)

Összeszedtem magam majd kinyitottam az ajtót. Egy rendőr állt velem szemben.
-Annyeong! –hajoltam meg. –Miben segíthetek biztosúr? –kérdeztem udvariasan.

Az álarcom :)

-Annyeong! Ön Kang Su Ra? –kérdezte.
-Igen én vagyok. –mondtam. –De jöjjön be!
-Köszönöm. –mondta majd beljebb lépett. –A szüleiről kell beszélnünk.
-Mi történt? –kérdeztem aggódva.
-A szülei autó balesetet szenvedtek ma hajnalban. Az orvosok mindent megpróbáltak. Nagyon sajnálom! –mondta lehajtott fejjel. Én csak megdöbbenve néztem magam elé.
-Az nem lehet.... –mondtam.
-Részvétünk! –mondta majd kiment a házból. –Viszlát!

A legyezőm :)

Végül a cipőm :)

-Viszlát! –mondtam majd becsuktam az ajtót. Visszaültem a kanapéra és sírni kezdtem. Már csak ez hiányzott. Vissza kell utaznom Szöulba. 1 hét után vissza is utaztam. Eltemettük a szüleimet. Zárt körű temetés volt így nagyon kevesen voltunk. Mivel meghaltak a szüleim anyám étterme és apám cége is rám maradt plusz még a JYPhez is visszajelentkeztem így elég pénzes nő leszek az elkövetkezendő időben. Szerencsére egyszer sem találkoztam a 2PMes srácokkal. Az idő során elhagytam a gyász ruhát. Mindig időben kész lettek a srácoknak a ruhájuk. Ők semmit sem sejtettek. Végül eljött az álarcos bál napja. Elmentem egy ruhás boltba és vettem egy fekete estélyi ruhát, egy fekete tollas álarcot és egy fekete tollas legyezőt. Elmentem egy cipős boltba és egy fekete platformos cipőt vettem. Ez jó lesz estére! Sokat készülődtem, hogy ne legyek olyan könnyen felismerhető.

28. fejezet: Hát jó

-Ki volt az? –kérdezte Taecyeon.
-Csak Nichkhun. Azt kérdezte mikor mész vissza. –mondtam.
-Majd ha te is jössz velem. –mondta majd megfogta kezem.
-Taecyeon. Nagyon aranyos és nagyon jó pasi vagy de inkább legyünk csak haverok. –mondtam.
-Hát jó. –mondta.
-Szóval mikor mész? –kérdeztem.
-Holnap. –válaszolt. Kikelt az ágyból felvette a pólóját és a nadrágját majd bement a fürdőbe.
-Kész a reggeli. Ha kész vagy gyere enni. –mondtam miközben az ajtó felé mentem.
-Jó 5 perc és lent vagyok. –mondta. Én lementem és megterítettem. Taecyeon nem soká jött is. Leült és enni kezdtünk. Aztán az egész nap olyan gyorsan eltelt. Másnap reggel szintén hamarabb keltem, mint Taecyeon. Reggelit készítettem majd amikor indultam volna felkelteni Taecyeont valaki átölelte a derekamat.
-Taecyeon! –mosolyogtam. Megfordultam és átöleltem. Ekkor vettem észre, hogy csak egy boxerben van. A csöcsizma pedig bumm.... Jó kis mellizma van az biztos. –Pont menni akartam felkelteni téged de látom nem lesz rá szükség.
-Nichkhun hívott téged. Arra keltem fel. –mondta.
-Nichkhun? Mit akart? –kérdeztem.
-Csak beszélni akart veled. –mondta.
-Hát jó. –mondtam.
-El is felejtettem mondani, hogy 2 hónap múlva lesz egy álarcos bál. Csak a JYPsek lesznek ott. Ha addigra haza jössz akkor eljöhetnél. –mondta.
-Majd átgondolom. –mondtam. –De azért köszi a meghívást.
-Hát jó. –mondta. Megterítettünk aztán leültünk reggelizni. Kajálás után Taecyeon segített elpakolni. Én hozzá kezdtem a mosogatáshoz. Taecyeon addig felment és összepakolta ruháit amit magával hozott. Lejött adott egy puszit majd az ajtó felé vette az irányt. Egyszer csak hirtelen megtorpant.
-Te mikor jössz vissza? –kérdezte.
-Hát.... Ha megyek az álarcos bálra majd megtudod. De úgy másfél, 2 hónap múlva. De nem biztos! –mondtam.
-Hiányozni fogsz. Szia. –mondta majd kiment a házból. Újra egyedül lettem. Miután Taecyeon kiment a házból elfogott a szomorúság. Kész lettem a mosogatással majd leültem a nappaliba a kanapéra. Már a sírás határán voltam amikor csengettek.

27. fejezet: A telefon hívás

-Oh SuRi. –mondta majd újra megcsókolt.
-Gyere aludni. –mondtam.
-Nekem máshoz is lenne kedvem. –mondta.
-Taecyeon nem! Álmos vagyok. –mondtam majd elindultam a lépcső felé.
-Hol van a fürdő? –kérdezte Taecyeon. Megmutattam majd befeküdtem az ágyba. Taecyeon kész lett, bebújt mellém majd elaludt. Reggel úgy keltem fel, hogy a fejem Taecyeon mellkasán van. Kikeltem az ágyból és felvettem a köntösömet. Lementem csinálni valami reggelit. Miután kész lett felmentem és kelteni kezdtem Taecyeont.
-Taecyeon. Kelj fel! –mondtam miközben a hátát simogattam.
-Jó fent vagyok. –mondta. Megcsörrent a telefonja. Nem néztem ki az csak felvettem.
-Annyeong! Ok Taecyeon telefonja. Kivel beszélek? –kérdeztem.
-Annyeong! Én Nichkhun Buck Horvejkul vagyok. Én kivel beszélek? –kérdezte.
-Kang Su Ra vagyok. Volt Stylistotok. –mondtam.
-Oh szia. Hogy vagy? Olyan rég láttalak. –mondta.
-Jól vagyok. Jót tesz a friss levegő. Már 1 éve nem vagyok Szöulban. –mondtam.
-Taecyeon nincs ott a közeledben? –kérdezte.
-De itt ül mellettem. Mit adjak át neki? –kérdeztem.
-Azt, hogy mikor jön vissza? Az igazgató keresi. –mondta.
-Jó átadom neki. –mondtam.
-Köszi. De most megyek próbálni. –mondta.
-Szívesen. Jó próbát. –mondtam.
-Köszi. Jó volt újra hallani hangod. Szia. –mondta.
-Neked is jó volt. Szia. –mondtam.

26. fejezet: Hosszú ideje

Minden napom így telt. Néha bementem a belvárosba. Már hosszú ideje vagyok Daeguban. Ha jól számolom 1 éve. Anyuék sem és a 2PMes srácok sem tudnak rólam semmit. Sokat gondolkodtam azon vajon felhívjam-e Taecyeont és anyát. De végül nem. Egyiket se hívtam fel. Egy este a szokásos módon lezuhanyoztam majd bebújtam az ágyba. Szintén hamar elaludtam. Úgy hajnali 4 lehetett amikor bekapcsolt a riasztó. Gyorsan lerohantam a lépcsőn és Taecyeont pillantottam meg. Mi? Mit keres itt? Gyorsan kikapcsoltam a riasztót.
-Taecyeon. Te mi a fenét keresel itt? –kérdeztem.
-Hát.... –kezdte.
-Taecyeon.... –vágtam bele a mondandójába. Odamentem hozzá és átöleltem. –Hiányoztál!
-Te is. –mondta majd közelebb húzott magához. A testünk teljesen összesimult.
-Honnan tudtad, hogy hol lakok? –kérdeztem.
-A szüleid nagyon aggódnak érted. Én pedig elmentem hozzájuk. Megadták a címedet és most itt vagyok. –mondta. Én felnéztem barna szemeibe. Basszus.... de rohadt szép szeme van!
-Minden rendben van a többiekkel? –kérdeztem.
-Igen. –mondtam.
-Minjun elfelejtett már? –kérdeztem.
-Nem. Azt hajtogatja, hogy úgyis szereted és, hogy visszajössz. –mondta majd közeledni kezdett ajkaival.
-Áh.... –mondtam. –És te?
-Én azért vagyok itt mert szeretlek! –mondta.
-Taecyeon.... –mondtam majd megcsókolt.
-Te szeretsz? –kérdezte.
-Téged is és Minjunt is. Egyikőtöket sem tudtam elfelejteni. –mondtam.

25. fejezet: Muszáj!

-Már ma elmész? –kérdezte.
-Igen! Minjunt holnap tuti kiengedik és megkeresne engem. Nem akarok vele találkozni mert ugyanígy itt tartana, mint te. Most menj pihenned kell! Nem akarom, hogy úgy végezd, mint Minjun. –mondtam.
-Áruld el hova mész? –kérdezte.
-A szülő városomba. Haza megyek! –mondtam.
-Telefonon kérlek beszéljünk és amint megérkezel hívj fel! Csak így engedlek el. –mondta.
-Jó majd felhívlak és ha telefonon nem érlek el akkor majd írok egy üzenetet. Amikor lesz időm hívlak. –mondtam.
-Jó. –mondta majd átölelt és elment. Én egyből megfogtam a bőröndjeimet és beültem a kocsi. A sofőr elvitt a reptérre kiszálltam és elvittem a csomagjaimat. Leadtam és felszálltam a repülőre. Az út nem volt valami hosszú csak fél óra. De nagyon unatkoztam. A telefonomon nézegettem képeket amit csináltunk Minjunnal meg a srácokkal a táncterembe vagy csak úgy amikor egoistázni volt kedvünk. Volt egy kép amin csak Minjun, Taecyeon és én voltam rajta. Ennél a képnél el kezdtem sírni. Aztán kikapcsoltam a telefonomat és leszálltam a repülőről. Elindultam felvenni a csomagjaimat. Miután felvettem elindultam a régi házunkhoz persze taxival. Amikor odaértem azt hittem, hogy a sofőr rossz helyre hozott. De nem anyáék mindent felújítottak. Mintha tudták volna, hogy így lesz minden. Bementem majd kipakoltam az összes cuccomat. Miután kipakoltam lementem és elkezdtem csinálni valami ennivalót. Aztán megette és elmentem zuhanyozni. Bebújtam az ágyba és hamar el is aludtam.

24. fejezet: Sajnálom!

-Sajnálom! Nem akartalak.... –mondtam majd a mondandóm közepén Minjun megcsókolt.
-Szeretlek! Nem akartam, hogy ez legyen. –mondta majd megérkeztünk a kórházba. Minjunt kivették a hordággyal együtt aztán én is kiszálltam és besiettünk a kórházba. Megvizsgálták nekem pedig kint kellett maradnom. Amíg kint voltam anya felhívott, hogy hazaértek. 1 órát kellett várnom ahhoz, hogy Minjunt megvizsgálják. Még 1 órát pedig az eredményekre. Először Taecyeont hívtam fel, hogy minden rendben van aztán pedig az igazgatót. Szegény Minjun! Majd jól leszidják a srácok is meg az igazgató is amiért nem aludt eleget. Bementem hozzá csak akkor aludt. Én gondolkodtam és arra jutottam, hogy 1-2 hónapra vagy több időre haza utazok Daeguba. Kell egy kis idő gondolkodni. Minjun és Taecyeon nagyon összezavartak. Mindketten rohadt helyes pasik de nem szerethetek egyszerre kettőt. Inkább egyet se szeretek. A recepcióról kértem egy tollat meg egy papírt és ráírtam, hogy „Minjun! El kell utaznom. Nem akarom, hogy keresni kezdj! Kérlek a rajongóiddal és a bandával foglalkozz! Remélem el tudsz felejteni. Amit pedig Taecyeonnal kapcsolatban mondtam.... Tényleg nem csak barátként tekintek rá. Segíts neki elfejteni engem. Ha visszajövök ami nem biztos akkor úgy szeretnék újra együtt dolgozni veletek, hogy csak barátok vagyunk és semmit több. A szakításunkat pedig sajnálom. Nem szerettelek volna megbántani. Szeretlek! SuRi.”. A végét már úgy írtam meg, hogy záporoztak a könnyeim. Odavittem az egyik nővérnek, hogy ha beviszik Minjun reggelijét adják oda neki ezt a levelet. Nagyon aranyos volt mert elvette és azt mondta odaadják majd neki. Én megköszöntem bementem Minjunhoz. Odamentem az ágyához megsimogattam az arcát és nyomtam egy hosszú csókot ajkaira majd kimentem aztán hazaindultam. Anyáéknak elmondtam mindent. Próbáltak volna Szöulban tartani de én ragaszkodtam Daeguhoz. Aztán pedig hagytak pakolni. Elmentem lezuhanyozni. Kijöttem a fürdőből hallottam, hogy valaki csenget majd Taecyeon ront be a szobámba.
-Kérlek ne! –mondta majd odajött hozzám.
-Taecyeon! –mondtam.
-Ne menj el! Maradj itt velem! –kérlelt.
-Nem lehet. Ha itt maradok veled Minjunnak okozok fájdalmat. Azt pedig nem akarom. De ha Minjunnal leszek akkor téged bántalak meg és okozok fájdalmat. Ezt sem akarom. Inkább elmegyek és okozok kettőtöknek és magamnak is fájdalmat. Ez így jobb. Mindenki szenved. –mondtam.
-De én szeretlek! –mondtam majd megcsókolt.
-Én is szeretlek Taecyeon. De Minjunt is! Sajnálom el kell mennem. Mindenkinek így lesz a legjobb. Most pedig hagy magamra. Szeretnék készülődni mert nem soká indul a repülőm. –mondtam.

23. fejezet: Miért?

-SuRi miért sírsz? –kérdezte Taecyeon majd megfogta a kezem.
-Ez hosszú. –mondtam.
-Nem baj. –mondta majd leült mellém.
-Minjun és én ugyebár kicsi korunk óta ismerjük egymást és most vagyis nem most hanem már 1 éve együtt vagyunk. Titokban. 2-3 hónapja egyre jobb kapcsolatom van veled és többet hülyülök veled. Minjun és én viszont nagyon eltávolodtunk egymástól. Tegnap este mielőtt felhívtalak összevesztünk és szakítottunk. Téged is beleakart vonni de megmondtam neki, hogy ne mert te csak törődsz velem. Ezen is összevesztünk, hogy én megcsalom őt veled meg ilyenek. –mondtam el az igazságot.
-Engem is bele akart rángatni? –kérdezte.
-Igen. De nem hagytam. –mondtam.
-De mondhatott vagy mondhattál olyat ami miatt szakítottatok. –mondta. Én elnéztem. –És ahogy látom rajtad te mondtad. Mit mondtál neki?
-Hogy rád nem csak barátként tekintek. –mondtam lehajtott fejjel.
-Ez most komoly? –kérdezte.
-Igen. Az elmúlt 2-3 hónapban olyan sokat törődtél velem. Mindig láttad rajtam, hogy van valami baj. Akkor odajöttél és olyan megértő voltál és vagy velem meg mindig segítesz ha tudsz. –mondtam majd Wooyoung és Junho berohannak a táncterembe mögöttük a mentősökkel. Megvizsgálták Minjunt és feltették a hordágyra.
-Mi baja van? –kérdezte az igazgató. Mert időközben Nichkhun és Chansung ideértek vele.
-Be kell vinnünk ahhoz, hogy megtudjuk. –mondta az egyik mentős.
-Mehetek vele? –kérdeztem miközben az igazgató felé fordultam.
-A ruhák elő vannak készítve? –kérdezte.
-Igen már tegnap elő készítettem. –mondtam.
-Akkor menjen és hívjon fel amint megtudja a vizsgálati eredményeket! –mondta.
-Igen is! Köszönöm. –mondtam majd mélyen meghajoltam. Taecyeon odajött hozzám és átölelt.
-Vigyázz magadra és Minjunra is! –súgta a fülembe.
-Jó vigyázok! –mondtam majd lesiettem a lépcsőn és a mentőhöz rohantam. Sikeresen nem estem el a cipőmbe. Azért egy platformos cipőbe kellemes érzés futni. Miután odaértem beszálltam a mentőbe. Leültem Minjun hordágya mellett lévő székre megfogtam a kezét és a fejemet pedig az összekulcsolt kezünkön pihentettem.
-Minden rendben hátul? –kérdezte az egyik mentős.
-Igen. –mondtam.
-Ha bármi történik szóljon. –mondta. Én egy kicsit megemelkedtem majd odahajoltam Minjun ajkához hosszan megcsókoltam majd egyszer csak azt érzem, hogy megszorítja a kezem.
-Minjun. –mondtam.
-Cssss.... –mondta majd az ujját az ajkamra tette.

22. fejezet: Ez csak egy rossz álom

Este elaludtam és abban reménykedtem, hogy ez csak egy rossz álom. De reggel felkeltem Minjun nem feküdt mellettem. Egyből tudtam, hogy nem egy rossz álom volt hanem a valóság. Visszafordítani pedig nem lehet. Elkezdtem készülődni. Lementem megreggeliztem aztán elindultam anyám éttermébe leellenőriztem mindent. Aztán mentem apám vállalatához. Itt is mindent leellenőriztem aztán elindultam a JYPhez. Útközben zenét hallgattam. Csak úgy találomra beleválasztottam egy zenébe. Miért is ne 2PM A.D.T.O.Y. száma volt. Aztán a következő 2NE1 Lonely. Odaértem majd felmentem a lépcsőn és meghallottam, hogy a srácok próbálnak. A tánctermek felé vettem az irányt. Az ajtó előtt megálltam vettem egy mély levegőt mosolyt biggyesztettem az arcomra majd bekopogtam.
-Sziasztok! –mondtam majd beljebb léptem. Taecyeon a megszokott módon odajött hozzám és átölelt. Most egy kicsit szorosabb volt az ölelése. Olyan más, mint eddig.
-Miért akarsz velem beszélni? –suttogta fülembe.
-Majd ha végeztetek várj meg engem és elmondom. –suttogtam  miközben végig Minjunt néztem. Odajöttek a többiek is kivéve Minjun. Ő a tükörnél próbálgatott egy tánclépést.
-Szia! –mondták a srácok amikor odaértek hozzám. Én leültem a kanapéra. Beszéltem a ruhákról a srácoknak, hogy milyeneket gondoltam ki a fellépésre. Miközben beszélgettünk Minjun egyszer csak összeesett.
-Minjun! –kiáltottam fel majd kétségbeesetten odarohantam hozzá. A srácok is odarohantak.
-Mi történt? –kérdezte Wooyoung.
-Nem tudom egyszer csak összeesett ahogy láttam. –mondtam és könnyek gyűltek a szemembe. –Ki alszik vele egy szobában?
-Senki. Ő külön alszik. De amikor hajnali 4 körül felkeltem akkor ő is fent volt. Azt mondta, hogy nem tud aludni. Szerintem nem is ment el aludni. –mondta Chansung.
-Szóval este nem aludt semmit. Jó vagyis nem jó vagyis mindegy. Oké. Öm.... Nyugi. Hívjatok mentőt meg szerintem szóljatok az igazgatónak. –mondtam. Majd Junho és Wooyoung elmentek a telefonjukért mentőt hívni. Chansung és Nichkhun elmentek szólni az igazgatónak. Taecyeon pedig velem maradt Minjunnal. Én időközben sírni kezdtem. Megfogtam Minjun kezét adtam rá egy hosszú puszit.

21. fejezet: Taecyeon nem csinált semmit!

-Nem mondtam elég érhetően, hogy tűnj el? Látni sem bírlak! Rád nézek és hányingerem van. –mondtam.
-Én nem csallak meg! Te viszont Taecyeonnal.... Ki tudja mit csináltatok amikor nem néztem oda. –mondta.
-Hogy tessék? –kérdeztem.
-Jól hallottad. –mondta.
-Te szemét! Még.... Még Taecyeont is nele akarod keverni? Ő nem csinált semmit. Pont, hogy megnyugtatott, megvigasztalt. Tudod ő törődik velem nem úgy, mint te. –mondtam idegesen.
-Még, hogy ő törődik veled? Inkább próbál lenyúlni tőlem. –mondta.
-Na és ha igen? Olyan nagy baj? Mi olyanok vagyunk, mint ha nem is lennénk együtt. Senki se tudja csak mi ketten. Meg amúgy sem törődünk egymással egy jó ideje. Mióta is? Hm.... 2-3 hónapja. Így aztán tényleg szeretjük egymást. Csak tudod mi a baj,  hogy időközben kezdtem meg szeretni Taecyeont. –mondtam.
-Úgy is csak barátként tekintesz rá. Mert neked itt vagyok én. –mondta majd odajött hozzám és magához rántott.
-Chhh.... csak tudod én Taecyeon nagyon jó fej, aranyos, elég jó pasi is meg TÖRŐDIK VELEM és kezdem úgy érezni, hogy nem csak barátként tekintek rá. –mondtam majd eltoltam magamtól. Minjun elkezdett könnyezni.
-Mit csinált, hogy jobb nálam? –kérdezte.
-Törődik velem és nem kavar más csajokkal táncolás közben. Most pedig kérlek távozz. Nem akarlak látni. Felejts el! Amit nem tudsz mert én vagyok a Stylistotok és mindig találkozunk. De azért próbáld meg. –mondtam.
-Szeretlek SuRi. Nem akarlak elveszíteni. –mondta.
-Ez már késő bánat Minjun. Most menj haza. –mondtam. Lement én megkértem a sofőrömet, hogy vigye haza Minjunt. Miután kiment a házból elkezdett dühöngeni. Én becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba. A sofőr felhívott, hogy a 2PM lakására vitte ahol ott volt mindenki kivéve Taecyeon. Én mivel nagyon megbízom benne felhívtam. De nem vette fel. Hagytam neki egy üzenetet, hogy beszélni akarok vele.

20. fejezet: Tűnj el!

Gyorsan felkaptam a táskámat majd haza indultam. Próbáltam minél hamarabb hazaérni. A legfőbb vágyam az volt, hogy befeküdjek az ágyba és sírjak egész este. Szerencsére nem volt otthon senki. Anyák megint elutaztak egy időre. De most nem kell gondolkodnom a dolgokról mert mindketten felvettek egy igazgató helyettest. Így most az gondoskodik. Néha viszont be kell mennem ellenőrizni a dolgokat. Felrohantam a szobámba majd ledobtam a táskámat és befeküdtem az ágyba. Egyből sírni kezdtem. 2 és fél óra hosszán keresztül sírtam majd elmentem zuhanyozni. Ekkor már Taecyeon járt az eszembe, hogy milyen aranyos, kedves és jó fej volt velem. Amikor kijöttem a fürdőből Minjun lépett be a szobába.
-És még merszed ide jönni? –kérdeztem miközben elmentem mellette és lementem a lépcsőn.
-Mi? Neked ilyenkor mi bajod van? –kérdezte értetlenül.
-Oh Minjun hányszor játszottad meg nekem, hogy szeretsz? –kérdeztem.
-Egyszer se mert én tényleg szeretlek. –mondta.
-Jaaaa persze és higgyem is el! Tűnj el! Látni sem bírlak! –mondtam idegesen.
-Mi? Mi a baj van? –kérdezte Minjun.
-Tudod te jól miről beszélek! De mindegy. Menj fuss vissza a kis csajodhoz akivel mostanában úgyis olyan jól el vagy! –mondtam bunkón.
-Miről beszélsz? –kérdezte értetlenül majd megfogta a kezemet.
-Hagyj békén! –mondtam majd kihúztam a kezemet a kezéből.
-Kérlek magyarázd el! –mondta.
-Tűnj el! –emeltem fel a hangomat majd felmentem a lépcsőn.
-De SuRi.... –kezdte majd bementem a szobába és becsaptam az ajtót. Aztán utánam jött és bejött a szobába.

19. fejezet: Olyan rég volt!

Minjun és én már 1 éve vagyunk együtt. Persze titokban. Mindig nagyon jól el vagyunk csak alig töltünk együtt időt. Vagyis a kapcsolatunkra alig fordítunk időt. Én mindig Taecyonnal hülyülök meg beszélem meg gondjaimat. Minjunnal néha-néha adunk egy csókot meg 2-3 havonta szeretkezünk egyet. Nagyon nem foglalkozunk egymással. Ja de sokat beszélgetünk. Viszont ekkor alig van témánk amiről beszélgessünk. De amikor Taecyeon és én beszélgetünk csak ketten külön a többiektől akkor sosincs olyan, hogy csend lenne. Mindig beszélünk vagy éppenséggel 5 percet kapunk és mindenen nevetünk. Lassan Taecyeon többek törődik velem, mint Minjun. De ez érthető mert Taecyeon haverként kezel, de Minjun pedig barátnőként. Egyszer a 2PM próbált a Wonder Girlsel. Én már kiválasztottam ruhákat a koncertre és bementem megnézni a próbájukat. Nem saját számra próbáltak hanem PSY Gentleman volt az felismertem. Nagyon aranyosan táncolták a csajok is meg a srácok is. De Minjun valahogy kitűnt a többiek közül. Olyan jól és lazán táncolta. Egyszer csak jött egy rész amikor Minjun odament az egyik csajhoz. És elég félre érthető helyzetben kerültek. Minjun odahajolt hozzá erre a csaj még közelebb hajolt hozzá és majdnem megcsókolták egymást. Én meg erre „Mi a fasz?” fejjel néztem rájuk. Majd beljebb léptem és leültem a kanapéra. Minjun és drága Yubin nem vették észre, hogy bent vagyok és már majdnem tátott szájjal néztem őket. Miután vége lett a számnak. Minjun átölelte Yubint és valamit súgott a fülébe. Erre a csaj nevetett egyet. Nekem már könnyek gyűltek a szemembe de nem gyengülhetek el. Taecyeon észre vette majd elém térdelt felemelte a fejem és a szemembe nézett. Láttam a szemében, hogy meg akarja kérdezni „mi a baj?” de inkább nem kérdezi mert úgyis tudja mi a válasz. Felült ő is a kanapéra aztán én egyből hozzábújtam.
-Nyugi. Nem úgy volt csak érted kell valami pletyka. –mondta Taecyeon miközben simogatta a hátam.
-Ja persze. Légy szíves ne tömd hülyeséggel a fejemet. Mondd el kereken mi van közöttünk? –kérdeztem majd Taecyeon barna szemeibe néztem.
-Nincsen semmi közöttük. –mondta.
-Ja persze. Hagyjuk nagyon ügyes voltál amúgy. –mondtam majd nagy nehezen mosolyra húztam a számat.
-Kösz. De én nem kérek a „hamis” mosolyodból. Tudom, hogy nem szívből jött hanem csak úgy. Ez csak olyan jól vagyok csak hagy békén mosoly volt. –mosolygott. Igaza volt. De miután befejezte mondandóját őszinte mosoly jelent meg az arcomon.
-Jó most már soha nem fogok neked „hamis” mosolyt adni vagyis mutatni. –mosolyogtam.
-Áááá ezt szeretem én. –mondta mosolyogva majd magához ölelt.
-Ezt is neked köszönhetem. –mondtam majd eltoltam magamtól. A hajamat a fülem mögé sepertem majd adtam egy puszit Taecyeon arcára. Aztán Taecyeon elmosolyodott.
-Olyan szép vagy! Ja és köszönöm a puszit. –mondta.
-Szívesen. De én most haza megyek. Otthon jobb lesz. Ott legalább nem látom őket. –mondtam majd felálltam és a fejemmel Minjun és Yubin felé böktem.
-Jó de vigyázz magadra. Meg ne legyél öngyilkos. Nehéz lenne egy ilyen szép csajt elveszíteni. –mondta majd rám kacsintott. Én elmosolyodtam aztán odamentem hozzá lehajoltam.
-Nem fogom megölni magam. –mondtam majd adtam neki egy puszit. Aztán kimentem a táncteremből.

18. fejezet: Mi baj van?

Majd felmentem a szobámba. Lefeküdtem majd hirtelen elaludtam. 1 óra múlva valaki befeküdt mellém. Egyből tudtam, hogy Minjun az. Felkeltem majd hozzábújtam.
-Minjun.... –mondtam majd adtam egy puszit a mellkasára.
-Mi az? –kérdezte alig hallhatóan.
-Semmi csak anya lehet, hogy megtudta. –mondtam.
-Micsodát? –kérdezte.
-Hát.... A reggeli kis kalandunkat. –mondtam.
-És baj? –kérdezte.
-Hát.... igen. Mert utána ha elmondja apának. –mondtam.
-Akkor mi lesz? Nem fogja megengedni kettőnk kapcsolatát? –kérdezte.
-Lehet. De inkább az lesz, hogy jön az óvszerrel, hogy minden szexnél használjuk meg bla, bla, bla, bla. –mondtam.
-Na és végül megnézted a ruhatárunkat? –kérdezte.
-Nem. –mondtam.
-Miért? –kérdezte.
-Hirtelen megszédültem és rám jött a hányinger. Aztán inkább jobb ötletnek tartottam ha hazajövök. –mondtam.
-Mi a baj van? Miért lettél rosszul? –kérdezte aggódva.
-Nem tudom Minjun. –mondtam.
-Na de SuRi orvoshoz kellett volna menned. –mondta aggódva.
-Minjun! Biztosan csak azért volt mert nem ettem semmit egész nap. És nyugodj meg! –mondtam.
-De én nem akarlak elveszíteni. –mondta majd magához ölelt.
-Nem fogsz. Szeretlek és aludjunk mert álmos vagyok és gondolom te is. –mondtam.
-Nekem még le kell zuhanyoznom. –mondta.
-Majd reggel lezuhanyzunk együtt. –mondtam.
-Jól hangzik. –mondta majd megcsókolt.

17. fejezet: Jaj anya....

Miután haza értem letettem a szobámba a táskámat, lementem és egyből a konyhába vettem az irányt ahol anya az ebédet készítette. Benéztem a hűtőbe de hirtelen elillant az éhségem. Becsuktam a hűtő ajtót majd leültem az egyik székre az étkező asztalnál.
-Szia! –köszönt anya.
-Szia. –mondtam.
-Minjun nem jött veled? –kérdezte anya.
-Nem neki próbálni kell a csapat társaival. De miért kérdezed? –kérdeztem vissza.
-Csak olyan helyes fiúcska. Aranyosak vagytok együtt. –mondta anya.
-Szerintem is nagyon helyes de mi nem vagyunk együtt. –mondtam.
-Akkor mi volt az amikor haza jöttetek és apáddal pedig a kanapén ültünk? Meg ma reggel? Fel sem keltél, hogy beengedd mi meg már kora reggel óta fenn vagyunk. Senki sem csengetett. Délbe pedig már veled volt amikor lejöttél. –mondta anya.
-De akkor sem vagyunk együtt. –mondtam.
-Hát jó. Ti tudjátok. –mondta anya.
-Jaj anya..... –mondtam majd felálltam és felmentem a szobámba.
-De most mi van? –kérdezte. Amikor felértem a szobámba alig vártam, hogy befeküdjek az ágyamba. De előtte elmentem zuhanyozni. Miután kész lettem felvettem a hálóingemet majd befeküdtem az ágyamba. 1-2 óráig csak feküdtem aztán pedig elaludtam. Megébredtem úgy este 8 óra körül. Lementem ittam majd leültem a nappaliba és csak ültem és ültem. Néztem ki a fejemből. Sötét volt hisz még arra is lusta voltam, hogy felkapcsoljak egy villanyt. A szemem egy piros, világító pöttyön akadt meg. Aztán pedig rájöttem, hogy a telefon töltője.

16. fejezet: Olyan büszke vagyok rád!

-Olyan büszke vagyok rád! –mondta majd megcsókolt. –Szeretlek!
-Én is szeretlek! –mondtam.
-Képzeld! Amikor az All Day I Think Of You számra csináljuk a táncot mindig rád gondolok amikor tanítottam neked. –mondta mosolyogva.
-Én a helyedben inkább a ma reggelre gondolnék. –mosolyogtam.
-Hmmm.... Az is jó! –mondta majd újra megcsókolt.
-Minjun.... Ugye nincs bent kamera? –kérdeztem majd eltoltam magamtól és leültem a egy székre.
-Nincsen. –mondta.
-Minjun mi tart ilyen sokáig? –kérdezte Taecyeon.
-Mindjárt megyünk. –mondta Minjun majd megcsókolt.
-Menjünk mert a többiek még megharagszanak. –mondtam.
-Nem érdekelnek! –tiltakozott.
-Lökött vagy. De én így szeretlek! –mondtam majd átöleltem.
-Én is így szeretlek! –mondta majd megcsókolt.
-Menj vissza a srácokhoz. Próbálnotok kell. –mondtam.
-Jó. –mondta majd kimentünk az öltözőből. Én lehajtott fejjel mentem ki. Nem néztem fel.
-Én megyek srácok áttanulmányozom a ruhatáratokat. Nektek jó próbát. –mosolyogtam.
-Köszi. –mondták egyszerre a srácok majd kimentem. Elindultam a ruhatárak felé de hirtelen megszédültem és hányingerem lett. Azt gondoltam csak azért mert egész nap nem ettem semmit. Így inkább haza indultam. Amikor haza értem csak anya volt otthon.

15. fejezet: Olyan boldog vagyok!

Egy kicsit megálltam a táncterem előtt. Kifújtam magam majd berohantam a táncterembe.
-Minjun! –kiáltottam. Majd odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam. A lábam és a kezemmel szorosan öleltem át.
-Mi az? Mi történt? –kérdezte Nichkhun.
-Imádlak Minjun! –mondtam majd adtam egy puszit az arcára. Minjun letett majd odamentem a többiekhez is és nekik is adtam egy puszit.
-De jó nekem! Egy szép nő imád engem! –mondta Minjun.
-De mi történt? –kérdezte Wooyoung.
-Először is 1 hónapos megfigyelésen vagyok és ha akkor úgy teljesítek,  hogy nektek is meg az igazgatónak is tetszik a ruha összeállításom akkor az új Stylist áll előttetek. –mosolyogtam.
-SuRi gyere beszélnem kell veled! –mondta Minjun majd megfogta a kezem és berángatott az egyik öltözőbe.
-Minjun várj! Nem tudok ilyen gyorsan sétálni. –mondtam.

14. fejezet: Új munkahely

-Annyeong Park hyung! –mondtam majd meghajoltam.
-Annyeong Kang Su Ra! –mondta. Csodálkoztam, hogy még tudja a nevemet. Pedig csak 1 tárgyaláson voltunk együtt. –Miben segíthetek?
-Csak Kim Minjun ismerősömtől hallottam, hogy nekik nincsen Stylistjuk és én ugyebár az vagyok. Szeretnék jelentkezni erre ha lehet. –mondtam.
-Kikkel dolgozott együtt? –kérdezte.
-Beyonce, Rihanna, Nicki Minaj, Will I.Am. Meg Jay Jaebummal is dolgoztam és most is dolgozok vele nagyon sokat. De inkább csak amerikai énekesekkel dolgoztam együtt eddig. Viszont ők nagyon megvoltak elégedve a munkámmal. –mondtam.
-A szülei mit szólnak ehhez az ötlethez? –kérdezte.
-Ők még nem tudják de biztosan támogatnak a döntésemben. Ja és édesapám biztosan támogatja majd az ügynökséget is. –mondtam.
-Azt nagyon szépen megköszönném ha az édesapja támogatna minket. –mondta.
-Majd megbeszélem édesapámmal. –mondtam.
-Honnan ismeri az énekesemet Kim Minjunt? –kérdezte.
-Gyermekkori barátom és így figyelmeztetett engem. –mosolyogtam.
-Felveszem. Először 1 hónap megfigyelésen lesz. Mindig ellenőrizni fogjuk a munkáját. Aztán pedig eldöntjük, hogy maradhat-e vagy sem! –mondta.
-Nagyon szépen köszönöm! Mehetek? –kérdeztem.
-Persze. –mondta. Meghajoltam aztán távoztam is. Elkezdtem futni a tánctermekhez. Útközben találkoztam Suzyval. Beszólt nekem de én ne foglalkoztam vele. Majd megtaláltam Minjunékat.